2014. május 1., csütörtök

11.Túl könnyen sikerült rávennem.

Sziasztok!
Tudom, hogy rég volt új rész, de ma megírtam. Remélem
tetszeni fog nektek. Amint látjátok már kezd kialakulni a történtet.
Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Tieket!


--------------------------------------------------------------------------


  Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattam el a film közben, de megtettem. Emlékszem, hogy olyan fáradt lettem a közepe fele, hogy akaratom ellenére is Harry vállára hajtottam a fejem. Éreztem, hogy közelebb húz magához, rá kellett volna szóljak, hogy hagyja abba, de nem tettem. Nem tudom, hogy az álmosságom vagy talán az érzéseim tehettek róla, de semmit sem mondtam neki. Arra még emlékszem, hogy a többiek kuncogtak rajtunk, de innentől minden sötét. 
  Éreztem, hogy valaki felemel, mire résnyire nyitottam a szemem.
  - Harry? - motyogtam álmosan.
  - Shh, aludj csak, bébi. - suttogta. - Nem akartalak felébreszteni, csak gondoltam kényelmesebb lenne az ágyban aludnod, mint a kanapén. - mosolyog rám. 
  Nem tetszett sem az, hogy bébinek hív, sem az, hogy a szobájába akar lefektetni, de nem mondtam semmit, csak lehunytam a szemem, majd a vállára hajtottam a fejem. Hallottam, hogy kuncog, de nem tettem semmit.
  Lágyan tett le az ágyra, majd takart be. Megpuszilta a homlokom, majd hallottam, hogy nyílik az ajtó, biztosan a fürdőbe ment. Álmos voltam, nem is kicsit, de Harry illata nem hagyott újra álomba merülni, hanem inkább eszembe jutatta a mai napot. Elpirultam, mikor megjelent a fejemben a kép, ahogy neki esek, majd leteperem. Nem tudom, hogy miért tettem még mindig, nem értem, hogy sikerült ezzel levezetnem a feszültséget, de sikerült. Lehet, hogy már nem utálom annyira? Lehet, hogy azért vagyok feszült a közelében, mert kezdek érezni iránta valamit, nem pedig azért, mert felidegesít? Lehet, hogy igen, hiszen a ma este imádtam a karjaiban lenni és beszívni az illatát. Annyira idióta vagyok! Miért kell velem ez történjen? Belekényszerítenek egy kapcsolatba, amiben nem is akartam részt venni, errefel beleszeretek? Egyáltalán ez szerelem? Vagy inkább csak vonzalom? Nagyon szeretném, hogy az utóbbi legyen, mert azt elismerem, hogy irtó jól néz ki és nem csodálkozom azon, hogy vonzódom hozzá, de nem akarok, nem szabad beleszeretnem, azt nem tehetem! 
  Hallottam a víz csobogását a másik szobából, tehát zuhanyzik. Mennyire szeretnék, most én is... Ezt azonnal fejezd be Selena! - parancsoltam magamra. Inkább aludj, mert holnap kemény napod lesz. Hallgattam a belső énemre és lehunytam a szemem.


Harry Styles


  
  Kicseszettül nem értem mi van velem!? Mi a franc van velem? Miért érzem azt, hogy meg akarom magam kedveltetni velem, hogy azt akarom, hogy szeressen, hogy meggyőzzem őt, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek leírnak vagyis már nem vagyok olyan. Igaz hiányzik, hogy minden este/éjjel szórakozzak, de megvagyok nélküle is, ami megrémiszt. Nem értem, hogy miért váltja ezt ki belőlem ez a lány, miért akarok megváltozni miatta? Ma mikor beállított és nekem esett, alig tudtam magam visszafogni. Le szerettem volna tépni róla a ruháit és magamévá tenni, de nem tettem. Miért nem tettem meg, hiszen akartam? Reggel azt kértem tőle, hogy legalább öt percet legyen önmaga és ne ellenálljon, erre tessék, pár óra múlva beállít és nem fogja vissza magát. Be kell, hogy valljam sokkal jobban tetszik ez az éne, mint a visszafogottabb, többet akarom így látni őt, mint ma. Azt akarom, hogy mindig ilyen legyen. Meg akarom őt szerezni, azt akarom, hogy az enyém legyen és ha kell bármit megteszek, hogy ez így legyen. Van benne valami, ami nagyon tetszik. Talán az, hogy kihívás számomra, hogy ő nem akar engem, én pedig még annál inkább akarom őt ezért és meg is fogom szerezni!
  Mikor kilépek a fürdőből ő már mélyen alszik. Elfog az érzés, hogy a karjaimba kapjam és ne engedjem őt szabadulni. Újra magamhoz akarom őt ölelni, érezni a csodás illatát, bőrét, mint pár órával ezelőtt, de nem teszem, inkább csendben lefekszem mellé, majd magamhoz húzom vagy inkább ő bújik hozzám? Nem tudom, de akárhogy is legyen tetszik a helyzet, hogy még álmában is megtalál. 
  - Jó éjt, bébi. - suttogom, majd a hajába puszilok és álomba merülök.
  Reggel amikor felébredek, Selena még mindig békésen alszik a karjaim között. Egész nap el tudnám őt nézni, de tudom, ha nem megyek le akkor hamarosan valamelyik fiú tőr ránk ezzel felébresztve őt, amit nem szeretnék. Hogy miért? Mivel fogalmam sincs, hogy fog ma viselkedni. Nem akarom, hogy olyan legyen, mint szokott sokkal jobban szeretném, ha olyan lenne, mint tegnap. Óvatosan lefejtem magamról, majd kiszállok az ágyból és kiosonok a szobából. 
  Lentről zajokat hallok, így a konyha felé veszem az irányt, ahol valószínűleg Niall eszik, mint minden reggel ő az első aki a konyhába van, amin nem lepődök meg, már nem.
  - Jó reggel, haver. - lépek be és pillantom meg a teli szájú haspókot. 
  - 'Reggelt. - motyogja. Igazából nem is nagyon értettem, de gondolom, hogy reggelt akart lenni. - Történ valami tegnap? - kérdezi miután lenyelte a kajáját. - Ma valahogy más vagy. - jegyzi meg.
  - Történt egy két dolog. - vigyorgok.
  - Akkor, ahogy látom jó úton haladsz. - nevet fel.
  - Milyen úton? - lép be Louis a konyhába. - Uhh! Történt valami, valaki nagyon vigyorog? - kérdezi lelkesen, mire bólintok. - Hallani akarom! - támad le.
  - Oké, legyen. - vigyorgok rájuk, majd leülök a pulthoz. - Tegnap azt kértem tőle, hogy öt percet legyen önmaga és hallgatott rám.
  - Értem már. - vigyorog a haverom. - Akkor már tudom, miért viselkedett ilyen furcsán mikor beállított. És milyen volt?
  Tudom, hogy mire gondol. Nekünk külön beszélőkénk van, amit a többiek nem mindig értenek, de szerintem most Niall-nek leesett, hogy Lou mire akar kilyukadni.
  - Nem feküdtünk le, Lou. - nézek rá, mire neki nagyra nyílnak a szemei. - Most mi van? - kérdem nevetve.
  - De hát én azt hittem, hogy ti már rég... - mondja csodálkozva. - Komolyan nem feküdtetek még le? - kérdezi mikor nyillik az ajtó és Selena lép be rajta mérgesen. A francba!
  - Nem! - vája rá azonnal. - És nem is fogunk! - lép beljebb.
  - Neked is jó reggel, napsugár! - vigyorog rá Lou, bár ilyenkor nem nagyon kéne ezt tennie.
  - Már akinek jó. - morogja. Most mégis mi lehet a baja? Felállok és odamegyek hozzá, miközben ő narancslevet tölt magának, átölelem hátulról, majd a nyakába puszilok, mire összerezzen.
  - Szia, bébi. - köszöntöm. - Hogy aludtál?
  - Ne érj hozzám. - sziszegi, mire én összeráncolt homlokkal nézek rá. - Harry! - csattan rám, de én nem engedem el.
  - Mi bajod? - kérdem.
  - Nem mindegy az neked? - kérdi gúnyosan. Látom, hogy nagyon nincs jó kedve így inkább elengedem, ő pedig már ki is viharzik a konyhából. Pár pillanatig még az ajtót nézem, majd a többiekre tekintek, akik pont úgy bámulják ahogy én.
  - Ez meg mi volt? - tér magához Louis.
  - Nem tudom. - morgom. - Tegnap minden jó volt, ma pedig minden kezdődik előröl úgy látszik. - sóhajtom.
  - Szerintem beszélj vele. - teszi hozzá Niall. - Próbáld meg kiszedni belőle, hogy mi lehet a baja. - bólintok, majd az ajtó felé megyek
  - Sok sikert, haver. - mondják egyszerre.
  Először a nappaliban nézem meg, de nem találom, mivel kint ül a lépcsőn. Lassan közelítem meg és nyitom ki az ajtót, majd ülök le mellé. Semmit sem mond, csak bámul maga elé, mi lehet a baja?
  - Tettem valami rosszat? - kérdem halkan, pár perc elteltével.
  - Nem. - fordul felém. - Csak én, te semmiért nem vagy hibás, nem miattad vagyok ilyen... vagyis, de nem számít. - teszi hozzá.
  - Elmondod? - próbálom kiszedni belőle. Felém fordul, majd kérdőn néz rám. - Tényleg tudni szeretném.
  - Miért? - kérdi egyszerűen. - Miért érdekel, hogy mi van velem?
  - Azért, hogy segítsek rajtad, vagy változtassak magamon, hogy ne legyen vele probléma. - mondom lágyan.
  - Nem kell magadon változtass. - suttogja. - Nem akarom, hogy megváltozz miattam. - motyogja. Nem szólok közbe, pedig szeretnék, de tudom, hogy akkor nem nyílna meg így inkább hallgatok. - Mit gondoltál rólam tegnap mikor megjelentem? - kérdezi pár perc elteltével.
  - Azt, hogy végre nem próbálsz meg ellenállni nekem, hogy kimutatod, hogy milyen is vagy valójában... nem tartod magad abban a burokban, amiben most is vagy. - mosolygok rá. - Sokkal jobban tetszik az az éned, mint ez ami mindentől visszahúzódik, te nem vagy ilyen csak ilyennek akarok magad mutatni, csak azt nem értem, hogy miért?
  - Mert félek, hogy bajom esik, ha önmagam vagyok. - suttogja alig hallhatóan. - Félek, hogy megbántatsz.
  - Tőlem félsz? - kérdem nagyra nyílt szemekkel. - Sosem ártanék neked, nem vagyok olyan.
  - Pontosan olyan vagy. - nevet fel kínosan. - Sok lány szívét összetörted, én nem akarok közéjük tartozni. - sóhajtja.
  - Hogy a francba bizonyítsam be neked, hogy nem vagyok olyan, mondj valamit és én megteszem... - mondom kicsit hangosabban, mire összerezzen. - Sajnálom. - mondom halkabban. - Nem akartalak megijeszteni, csak nem tudom, hogyan bizonyítsam be neked, hogy nem vagyok olyan,m int amilyennek képzelsz. - sóhajtom. 
  - Nem tudom, fogalmam sincs... valószínűleg sehogy sem tudnál meggyőzni róla. - motyogja maga elé nézve.
  - De én szeretnélek meggyőzni róla. - teszem a kezem az övére, mire összerezzen. - Tényleg szeretném neked bebizonyítani, hogy nem vagyok teljesen olyan, mint amilyennek az újságok leírnak. Hadd, hogy bebizonyítsam.
  - Hogyan? - néz a szemembe. - Hogyan, szeretnéd ezt nekem bebizonyítani?
  - Engedd, hogy a barátod legyek, légy önmagad mellettem. Szerintem ez az első lépés. Ne tartsd magad vissza, ha meg akarsz érinteni... de leginkább ne akadj ki, ha én érintelek meg vagy csókollak meg, hiszen a barátod vagyok és bármikor megtehet anélkül, hogy megkérdezzelek. Akár most is megtehetném - mire mérgesen néz rám - de nem fogom, mivel te nem szeretnéd. - teszem hozzá. Elnéz, mire én lágyan megkérdem. - Vagy szeretnéd? 
  Felém kapja a tekintetét. Nem tudja, hogy mint mondjon, látom rajta, hogy habozik...
  - Ne gondolkozz ennyit. - mosolygok rá. - Igen vagy nem? - szaporábban veszi a levegőt, mivel elárulja magát, de nem teszek semmit, amíg ki nem mondja ő maga, hogy mit szeretne.
  - Igen. - mondja alig hallhatóan. Az arcomat nézi, én pedig szélesebben vigyorgok rá. Közeledek felé, de ő nem húzódik el. A szemébe nézek, majd miután aprót bólint megcsókolom őt. Érzem, hogy valami a kezemre hullik, mire kinyitom a szemem és észreveszem, hogy sír.
  - Hé? - tolom el magamtól. - Mi a baj? - veszem a kezeim közé az arcát.
  - Semmi. - bújik hozzám, én pedig szorosan magamhoz ölelem őt.

2 megjegyzés:

  1. Aloha!
    Az este konkrétan az egész történetet elolvastam és csak annyi bajom volt vele, hogy nem nagyon tudtam abbahagyni. Aztán pedig, amikor a végére értem azon kezdett kattogni az agyam, hogy hol van a folytatás? Aztán kicsit letörtem, amikor láttam, hogy csak ilyen kevés fejezet van, de amennyi más blogod van, teljesen érthető, hisz én azt nem tudom összehozni, hogy két blogon rendszeresen érkezzenek a részek.
    Az elején, őszintén bevallva, nem nagyon tetszett, mert picit sablonosnak találtam ezt az egész alapötletet, de aztán egyre többet és többet ismertem meg a karakterek jelleméből és ők azok, akik szerethetővé teszik a történetet. Imádom a rámenős Harry-t és annak ellenére, hogy jó párszor fenéken billentettem volna Sel-t, mégis megkedveltem, bár a hisztijei néha kiborítóak, de meg lehet érteni az indokát, azért kíváncsi vagyok, végül is mi vezetett odáig, hogy falakat húzzon maga köré, amiket még a fürtös sem nagyon tud áttörni. A vége felé már komolyan működik köztük a kémia, nekem konkrétan leesett az állam, mikor fogta magát a lány és elment Harry-hez, hogy kiengedje a fáradt gőzt, és bár itt önmaga volt, azért én mégis csalódtam volna benne, hogy ha ilyen könnyen megadja magát.
    Összességében ennél kellemesebben nagyon ritkán csalódtam és mostantól rendszeresen számíts a véleményemre, mert nem foglak ám kímélni. (^.^)
    Nagyon várom már a folytatást, igyekezz, ahogy időd engedi!
    Üdv, Christina! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Christina! :*
      Most őszinte leszek veled, mikor megláttam, hogy ilyen hosszú a kommented félve kezdtem el olvasni, hiszen nem nagyon szoktak ilyen hosszúkba jót írni, de pár sor után már kicsit megnyugodtam. :D Igen tudom, hogy sok blogom van, de most az egyiknek befejeződött az első évada szóval több időm van és most ezt a blogot szeretném felhozni. Nem tudom ha láttad, hogy mikor volt feltéve az első rész, de azt kell, hogy mondjam nagyon régen, azóta már feljlődtem, így az utolsó pár rész már máshogy van írva... Igen Harry ebbe rámenős, tudom, hogy sok blog van amibe az, de van olyan blog is ami egy ici-picit nem hasonlít valamelyik másikhoz? Szerintem nincs. Sel, hisztis benne és még lesz is, de szép lassan majd leereszti a falat és te is és a többiek is megfogják érteni minenk volt köszönhető az a fal. Amikor Sel átment Harryhez nagyon hírtelen ötlet volt, azt nem terveztem be, csak gondoltam, hogy nektek tetszene. Örülök, hogy számíthatok a véleményedre jól fognak esni, ha jó lesz ha rossz, mivel legalább lesz valaki aki megmondja az őszinte véleményét.
      Ma lesz folytatáts!
      Puszi Evelyne! :)

      Törlés