4.Most csak viccelsz, ugye?

Sziasztok!

Sajnálom, hogy múlthéten nem volt és hogy ez is ilyen

rövid lett, de egyszerűen nincs időm írni. Túl sok tanulnivalóm 

van és még ma az 1DDay is lesz, szóval túl sok minden egy napra.

Ígérem, ha végre abbamaradnak a félévik és a sok tanulnivalók

akkor megajándékozlak titeket egy hosszú résszel, ugyanis a fejemben

megvan csak le kell írjam a következőt. Remélem nem haragszotok rám!

Jó olvasást! 

                   Puszi Evelyne!

                                                                                                          

   A kocsiban csak a tegnapi napra tudtam gondolni. Mostantól egy teljesen új élet veszi kezdetét, amibe úgy csöppentem bele, hogy rákényszerítettek. Nehezen tudom elfogadni, de tudom, hogy nincs visszaút, nem tudok már semmit sem tenni... Egyáltalán nem akartam vele aludni, de akkor mégis, hogy kerültem a mellkasára reggelre? Miért kedves velem, ha tudja, hogy ki nem állhatom? Annyi, de annyi megválaszolótlan kérdésem van, amire tudom, hogy valahol megvan a válasz, csak félek szembenézni velük. De ami a legjobban zavar azok az újságok és a rólunk szóló cikkek, meg persze a média. Mindenhol csak mik vagyunk, mindenki azt próbálja megfejteni, hogy mióta vagyunk együtt. Még most is a fejemben motoszkálnak a kérdések, amiket még a kapuban kaptam. "Mióta vagytok együtt? Miért titkoljátok? Szerelmes vagy Harrybe? Milyen vele lenni? Hogyan ismerkedtetek meg? Mióta tart a kapcsolatotok?". De ezek nem is zavartak annyira, mint az egyik, amit még most sem tudok kiverni a fejemből "Milyen vele az együttlét?" ennél a kérdésnél megsemmisültem, de nem törődtem vele, beszálltam a kocsiba. Jen el sem tudja képzelni, hogy mit fogok rendezni csak érjek haza. Akkora balhé lesz mint még soha. Hogy a francba gondolta azt, hogy csak úgy otthagy? A gondolkozásomat Joe zavarta meg.
  - Kisasszony megérkeztünk! - szállt ki a kocsiból, majd nekem is kinyitotta az ajtót.
  - Köszönöm! - mosolyogtam rá, mivel rá egyáltalán nem voltam mérges. Mérgesen nyitottam be a házba. A düh, amit már egy ideje bent tartok most ki akar törni, és ki is fog. - Jen, hol vagy? - kiállítottam el magam.
  - Jó reggelt, kisasszony. - köszöntött a bejárónőnk. - A menedzsere a konyhában reggelizik.
  - Köszönöm Amber. - a konyha felé sietettem, amint benyitottam Jen rámkapta a tekintetét. - Jen, nem hiszem el, hogy otthagytál! - akadtam ki.
  - Sel, ne kezdj el megint hisztizni. - sóhajtott. - Igen otthagytalak, de azért mert nem voltál jól.
  - Aha, persze. Én meg  hülye vagyok. - forgattam a szemeim. - Ugyanúgy otthagytál volna, ha semmi bajom sem lett volna, csak azért, hogy ma mindenhol mi menjünk.
  - Selena! Én tudom, hogy mi tesz jót neked és az, hogy összejössz Harryvel nagyon jót fog neked tenni.
  - De én nem akarok, nem akarok vele összejönni. - csaptam a pultra. - Miért nem lehet ezt felfogni?
  - Ebben nem te döntesz. - jelentette ki. - Különben is már ma meg fogjátok magatokat mutatni a nagyvilágnak. - ezt meg, hogy a fenébe értette?
  - Kizárt dolog, nem megyek vele sehová sem. - kiáltottam.
  - De mész, és a többiek is ott lesznek. A fiúknak ma lesz a filmjük premierje, amin neked is meg kell jelened Harry partnereként. Nincs semmi kifogásod! - nézett rám, mikor látta, hogy meg akarok szólalni. - El fogsz menni, szép leszel és meglátod, hogy jó lesz.
  - A francokat lesz jó! - mordultam rá. - Ha arra törekszel, hogy tönkretedd az életem nagyon jó úton haladsz. - vágtam hozzá majd kiléptem és a szobám felé vettem az irányt, de sajnos még hallottam amit utánam kiabált.
  - Hétkor kezdődik, a ruhád a szobádban van, addigra készülj el. - morogva rohantam fel a lépcsőn és zárkóztam be a szobámba.
  Nem érdekelt semmi sem, ledőltem az ágyra és próbáltam lenyugtatni magamat. Nem akarok elmenni arra a premierre, főképpen nem vele. Itthon akarok maradni a szobámban, magamban. Semmi sem érdekel, ha csak így tudom visszaszerezni a rajongóimat akkor inkább leszek újból egy normális lány, aki nincs minden egyes nap a hírekben. Selena ezt most fejezd be! - parancsoltam magamra. Nem fogom hagyni, hogy csalódást okozzak neki, azoknak akiket szeretek, akik eljuttattak idáig, nem hagyom őket cserben. Össze kell magam szednem, el fogok menni és megcsinálom, még akkor is ha semmi kedvem hozzá, értük megcsinálom.
  Feltáplázkodtam az ágyról és elindultam a gardróbomba, ahol egy csodaszép ruha fogadott. Lila selyemanyagból készült, és a derekán volt egy öv. Imádom ezt a színt, Jen nagyon jól tudja, legalább valami lesz, amivel jól fogom magam érezni. A táskáim között kezdtem kutakodni. Egy csillogó fekete retikülön akadt meg a szemem, ehhez választottam egy fekete magassarkút, aminek a sarka csillogott. Ez jó lesz! - gondoltam magamban. Már csak kiegészítőket kell keressek és minden kész lesz. Egy egyszerű lila kövekből kirakott fülbevalón akadt meg a szemem és egy fekete gyűrűn. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy milyen legyen a hajam és a sminkem.
  Mivel még volt pár órán úgy gondoltam, hogy az még ráér. Bementem a fürdőszobába és megengedtem a vizet a kádban. Beletettem a kedvenc habfürdőmet és vártam, hogy megteljen... Egy órán Keresztül áztattam magam és próbáltam elhitetni magammal, hogy minden csodásan fog sikerülni, hogy nem vallok kudarcot. Egy törölközőt csavartam magamra, majd felvettem egy alsóneműszettet. A hajamat megszárítottam, mivel már nem sok időm volt készülni kezdtem. Bedugtam a hajgöndörítőt és míg az melegedett én felöltöztem. A ruha csodásan passzolt hozzám, bár egy kicsit rövid volt, de nem törődtem vele. leültem a tükör elé és a kezdetét vettem a hosszadalmas munkának amit a hajamra szántam. Alig egy óra alatt kész is voltam, a sminket nem vittem túlzásba, csak épp feltettem egy kis szempillaspirált és szemceruzát. Mikor úgy éreztem, hogy kész vagyok a tükör elé álltam. Meg voltam magammal elégedve.
  - Selena ugye kész vagy? A fiúk mindjárt itt vannak. - hallottam Jen hangját az ajtó mögül. Mély levegőt véve sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam azt.
  - Igen, amint látod kész vagyok. - néztem rá.
  - Helyes. - mosolygott rám. - Most pedig nézzük, hogy mit is kell tenned. - szemforgatással díjaztam a mondatát. - Először is végig mosolyognod kell, nem számít, hogy mi történik mosolyognod kell. - bólintottam. - Harry mellől sosem mehetsz el és ami még fontos, hogy a kezét kell fognod végig. - csodás, ne csókoljam meg? - Boldognak kell lássanak titeket, hogy tényleg elhiggyék, hogy együtt vagytok talán még egy csóknak is el kell csattannia.
  - Az kizárt dolog. - jelentettem ki. - Minden mást megcsinálok, de azt nem, azt sosem fogom megtenni.
  - Ha nem is ma, de egyszer megfogod, hiszen így a vak is látni fogja, hogy csak megjátsszátok az egészet. - most kivételesen örültem, hogy a csengő megzavarta Jen hegyi beszédét. - Ez biztosan Harry lesz. Gyere le, ne keljen felküldjem érted. - indult lefelé.
  Kellett nekem a csókra gondolni, tudhattam volna, hogy ez is benne lesz, de egy biztos én nem fogom neki engedni, hogy megcsókoljon. Az kizárt! Visszamentem a táskámért és már indultam lefelé szép lassan... Harry a nappaliban állt. Fekete nadrágban, ingben és zakóban. Lélegzetelállítóan nézett ki.
  - Szia. - mosolygott rám. - Gyönyörű vagy.
  - Szia. - sétáltam oda hozzájuk.
  - Sel viselkedj rendesen, hiszen ez a jövődön múlik. - nézett rám ismét Jen.
  - Jól van már, ne kezd megint, mert már elégszer hallottam. - forgattam a szemeim. Harry megfogta a kezem és kisétáltunk a házból.
  - Lazíts már. - nevetett mellettem. - Nem foglak megharapni, bár szívesen megtenném.
  - Inkább fogd be. - mordultam rá. Megállt és engem szembe fordított magával, fura érzés járt át. Mélyen a szemeimbe nézett, közeledni kezdett felém. - Micsinálsz? - meredtem rá, a kezeim a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
  - Simon azt akarja, hogy megcsókoljalak a premieren, szóval gondoltam gyakorolunk egy kicsit. - jelent meg a perverz mosolya.
  - Azt felesd el, én nem fogok veled csókol... - nem hagyott időt befejezni, az ajkai az enyémen landoltak.....

3.Nincs visszaút!

  Sziasztok!

Szombat van, tehát új rész. Remélem örültök neki.

Mivel még a történet elején vagyunk, ne várjatok nagy

fordulatokat, de megígérem nektek, hogy lesznek, pár rész 

múlva. Sok mindent kellesz eljátszanak.... Nagyon boldoggá 

tesztek azzal, hogy már 11 rendszeres olvasóm van és két díjam,

amit a mai nap folyamán ki is fogok tenni. Köszönöm az előző

részhez érkezett komikat is, remélem ehhez is kapok majd!

Jó olvasást!

                           Puszi Evelyne!

                                                                                                                          

 

  Amikor felébredtem egy puha ágyban voltam. Hírtelen azt hittem, hogy mindent csak álmodtam, hogy Simon nem is járt nálunk és nem is szerette volna, hogy eljátsszam Harry barátnőjét. Reménykedtem benne, de amikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen szobában találtam magam. Minden beugrott, rá kellett, hogy jöjjek semmit sem álmodtam. Eljöttünk a fiúkhoz és Simon nekik is elmondta a tervét, ami persze nem tetszett Harrynek. Hiába próbálta meggyőzni, hogy neki nem kell álbarátnő, nem sikerült, ahogy nekem sem. Majd rosszul lettem. Ha jól emlékszem akkor Harry jött utánam, majd innen minden kiesett. Megfordultam az ágyban. Bárcsak ne tettem volna, Harryvel találtam magam szembe.
  - Jobban vagy? - kérdezte aggódóan. Miért aggódik értem? Egyáltalán hol a fenében vagyok? És mit keres Ő mellettem?
  - Mit keresek én itt? - néztem rá, összehúzott szemöldökkel.
  - Rosszul lettél és Jen nem akarta, hogy ilyen állapotban haza menj, így nálunk maradtál. - itt hagyott, hát köszi szépen Jen. - Az orvos azt mondta, hogyha felébredsz enned kell. Miért nem ettél egész nap?
  - Ne akarj kioktatni, jó? Semmi közöd hozzá, hogy miért nem ettem.
  - Nyugodj már meg, csak segíteni akarok neked. Simon ki fog nyírni, ha valami bajod lesz.
  - Hát akkor már kezdheti is, mivel elég sok bajom van, nem is tudom, hogy melyik idegesít jobban... - forgattam meg a szemeim. Csak sóhajtott egyet, majd folytatta a mondókáját, mint aki meg sem hallottam azt amit mondtam neki.
  - Mit hozhatok neked enni? - kérdezi.
  - Semmit, nem vagyok éhes. - semmit sem akarok csak minnél távolabb lenni tőle. Miért hagyott itt? - Haza akarok menni! - jelentettem ki.
  - Selena, ezt fejezd be. - mordult rám. - Amiután ettél és már jobban vagy tőlem mehetsz is, de csak utána, addig nem. Szóval mit hozhatok? - teszi fel a kérdést ismét. Mivel látta, hogy nem fogok válaszolni neki ismét megszólalt. - Palacsinta jó lesz?
  - Jó. - fordultam meg a másik oldalamra. Felkelt az ágyból és kiment a szobából.
  Végre elment. Mi a fenét keresett mellettem? Szinte biztos vagyok benne, hogy ez az Ő szobája, mivel mindenhol érzem az illatát, ami be kell, hogy valljam tetszik, de ez nem fogja azt jelenteni, hogy valaha is meg fogom kedvel vagy meg fog róla változni a véleményem. Egyet viszont tudok, hogy minnél hamarabb el akarok innen tűnni, nem akarok vele egy szobában lenni, aludni meg még úgysem. Jen el sem tudja képzelni, hogy mekkora balhét fogok otthon rendezni neki ezért, hogy a francba hagyhatott itt? Tudom én azt! Mivel az ő szemében mi már egy 'pár' vagyunk, ami természetesen sosem fog bekövetkezni, nem csak azért mert egyikünk sem szeretné, hanem mert nem illünk össze, két különböző világban élünk... vagyis nem, de semmiben sem hasonlítunk, teljesen mások vagyunk. Nekem csak egy valami fontos, hogy a rajongóimat boldoggá tegyem, neki pedig ott van a csajozás, bulizás, meg még sok minden. Nekem ezekre még csak időm sincs, de ha lenne sem vinném annyira túlzásba, mint Ő.
  Felültem az ágyban, annyira gyengének érzem magam, de mégis mit vártam, hogy teli legyek energiával, mikor nem is ettem... Nem egyszer csináltam ilyet, de csak most lettem tőle rosszul. Az ajtó kinyílott, Harry lépett be rajta egy tálcával a kezében. Letette mellém, majd leült és várta, hogy enni kezdjek, de nem tettem.
  - Egyél. - mutatott a palacsintára. Sóhajtott egyet, majd megfogta a villát és levágott vele egy kicsit belőle, a szám elé tartotta, én pedig kérdőn néztem rá.
  - Micsinálsz? - ugye nem akar megetetni.
  - Megetetlek, ha már magadtól nem akarsz vigyorog rám.
  - Azt már nem. - kaptam ki a kezéből a villát. - Inkább eszem magamtól, minthogy te etess. - nagyon finom volt, nem is tudtam, hogy tud sütni, bár az is lehet, hogy nem is Ő csinálta.
  - Miért utálsz ennyire minket? - kérdezte hírtelen.
  - Nem utállak titeket, vagyis egyikőtökkel sincs semmi bajom, csak veled. - vallottam be.
  - Miért pont velem?
  - Mert nem is tudom, hogy mondjam. Utálom az olyan pasikat amilyen te vagy. - vontam meg a vállam, Ő pedig türelmesen várta, hogy folytassam. - Minden nap más lánnyal hoznak össze téged, te pedig fogadjunk, hogy több mint a felének a nevére sem emlékszel. Lehet, hogy neked jó érzés, hogy a lányok tapadnak rád, de arra nem gondoltál még soha, hogy mennyire fájhat az nekik, mikor megmondod, hogy csak egy éjszakára kellettek neked?
  - Van igazság abban, amit mondasz, de nem ilyen vagyok vagyis nem teljesen ilyen. Az tény, hogy szeretek a lányokkal játszadozni, de hosszabb kapcsolataim is voltak és ha jól vettem ki Simon szavait akkor hamarosan lesz még egy hosszabb kapcsolatom. - vigyorgott rám.
  - Ne is álmodj róla! Soha sem fogom eljátszani a "barátnődet". Soha! - jelentettem ki.
  - Szerintem ezt már eldöntötték helyettünk. - nevetett fel. - Nekem sem tetszik, de nincs mit tenni.
  - Dehogy nincs! Még nem mentünk bele sem... - folytatni akart, de félbeszakított.
  - Szerintem már túl késő. - tolta elém a telefonját, amibe egy cikk volt rólam. "Selena Gomezt pár órával ezelőtt látták a One Direction ház előtt, menedzserével és Simonnal. Selena menedzsere távozott, de az énekesnőt, még nem látták kijönni a házból. Vajon Selena hazudott a mai interjúban a szerelmi életéről? Hiszen azt nyilatkozta, hogy senki sincs a láthatáron. Most pedig a fiúk házában tölti az éjszakát? Vajon melyik bandatagnak lopta el a szívét? A nőcsábász Harry Stylesnak, vagy esetleg Niall Horannek? Még nem lehet tudni, de reméljük hamarosan kiderül, hogy ki a szerencsés."
  Francba! Ezt nem hiszem el! Honnan a fenéből ilyen jól informáltak? Nem igaz, hogy nincs semmi magánéletünk sem, ebből már nem tudok kijönni jól. Vissza akartam lépni, bíztam benne, hogy meg tudom győzni Jent, de innen már nincs visszaút. El kell játszanom a barátnőjét... De én nem akarom, hogy ez legyen, nem akarom, hogy a barátom legyen. Nincs rá szükségem, csak egy rendes kapcsolatra, amiben igaziak az érzelmek, nem pedig megjátszottak. Egyáltalán mit gondolt Jen, hogy leszek képes megjátszani az érzéseimet? A szerelmet nem olyan könnyű megjátszani vagy ha talán sikerülne is akkor az is lehet, hogy a végére tényleg beleszeretnék, ami nagyon nem lenne jó... Bármi is lesz én ebből csak rosszul jöhetek ki.
  - Ez nem lehet igaz. - morogtam. A telefonom rezegni kezdett. SMS-em érkezett Jentől: "Eszedbe se jusson hazajönni, a ma éjszakát ott fogod tölteni. Szinte mindenhol te vagy a fő téma, jó úton haladunk. Jobban teszitek, ha holnapra kijösztök egymással, mert már megvan a programotok" Ahogy elolvastam máris tárcsázni kezdtem Jent, nem érdekelt, hogy Harry mellettem ül és hülyén néz rám. - Jen ezt nem teheted velem! - emeltem fel a hangom. - Nem akarok itt maradni, sem vele aludni és legfőbbképen a holnapi na....
  - Fejezd be a hisztizést és aludj. - nyomott ki. Hát ezt nem hiszem el, a telefonom elhajítottam, az sem érdekel ha eltörik.
  - Mi történt? - kérdezte Harry.
  - Jen tönkre akarja tenni az életem. - morogtam. - És, hogy tisztázzuk, nem fogok veled aludni. - mire csak nevetni kezdett. - Mi olyan vicces?
  - Hogy ennyire félsz tőlem. - folytatta nevetést. - Nem fogok rád mászni, ha erre gondolsz.
  - Nem félek tőled. - néztem a szemeibe. - Csak nem akarok veled aludni.
  - Miért?
  - Csak....
  - Ugye nem azt akarod mondani, hogy még egy fiúval sem aludtál együtt? - lesütöttem a szemem, ezzel teljesen elárulva magam. Igaza van még nem aludtam senkivel sem együtt, de nem tervezem azt, hogy Ő lesz az első. - Szóval nem. Nyugi nem foglak bántani elég nagy az ágy, elférünk rajta ketten is.
  - Szemét vagy. - kívülre fordultam és behunytam a szemem.

***

  Reggel arra ébredtem, hogy nagyon melegem van. Amikor kinyitottam a szemem majdnem felsikítottam. A fejem a csupasz mellkasán pihent, ahogy az egyik kezem is. Mi a fenét csinálok. Basszus! Ahol hozzáértem égett a bőröm, ahol Ő is ahol hozzámért.

  - Jó reggelt szépségem! - hallottam egy rekedtes hangot, amitől ugrottam egyet. Ijedten néztem rá, de Ő csak vigyorgott. - Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy nem akarsz velem aludni.

  - Nem is! - morogtam.

  - Látom. - röhögött. - Azért bújtál hozzám az éjszaka közepén. - hogy mit csináltam? 

  - Az lehetetlen. - jelentettem ki.

  - Pedig így volt. - vigyorgott továbbra is. - Jen küldetett neked tiszta ruhákat. - mutatott az ajtó mellé.

  - Hol a fürdőszoba? - balra mutatott, én kipattantam az ágyból, felkaptam a szatyrot és már el is tűntem onnan.

  Ahogy beléptem be is csuktam magam után az ajtót, nagyot sóhajtottam, majd megengedtem a vizet a zuhanyzóba. Ledobtam magamról a tegnapi ruháimat és beálltam a meleg víz alá. Gondolkozni kezdtem. Hogy a francba kerültem én a mellkasára? Nem tudom elhinni, hogy én ezt magamtól csináltam, miért tettem volna? Ennek semmi értelme, én nem tennék ilyet, biztosan Ő húzott magához. Miután teljesen kiáztam, magamra tekertem a törölközőt és kiszálltam a kabinból. Magamon éreztem az illatát, ugyanis az Ő tusfürdőjét használtam... Felvettem a tiszta alsónemű szettet, majd a ruhákat, amit Jen küldött. Fekete csőnadrág, póló és kardigán, majd egy bordó sálat tettem a nyakamba és végül a belebújtam a cipőmbe. Sminket nem tettem magamra, csak a hajamat fésültem meg. Kimentem, szerencsére már Harry is fel volt öltözve. Jó alaposan végigmért, de semmit sem mondott.

  - A fiúk szóltak, hogy kész a reggeli, gyere menjünk enni. - nyújtotta a kezét, mire én felvontam az egyik szemöldököm. - Oké. - kinyitotta nekem az ajtót, amin ki is mentem, majd vártam, hogy vezessen. Mindenki a konyhában volt. - Jó reggelt! - köszöntötte őket Harry vidáman, én pedig egy morgással.

  - Mi ez a savanyú arc Selena? - kérdezte Louis vigyorogva.

  - Hagyjál. - ültem le az egyik szabad helyre.

  - Egész nap ilyen volt, ne is törődjetek vele. - jelentette ki Harry, mire én egy szúrós tekintettel jutalmaztam.

  - Csak úgy szikrázik köztetek a levegő, történt valami? - kíváncsiskodott Zayn.

  - Nem! - vágtam rá, amin persze elkezdtek nevetni.

  - Mellesleg tudjátok, hogy a média már kora reggel óta a kapuban van? - kérdezte Liam.

  Hát ez egyszerűen csodás, hogy a fenébe fogok kijutni innen észrevétlenül? Sehogy! Ami azt jelenti, hogy már megint ezzel lesz teli a nett és minden más is. Morogva fogyasztottam el a reggelit, a fiúk nem is törődtek velem, ami most kivételesen tetszett, semmi kedvem sem volt hozzájuk. Miután befejeztük, szóltam nekik, hogy én lépek. Harry persze követett mint egy kiskutya, épp menni akartam, mikor meghallottam a nevemet.

  - Selena, Harry várjatok! - megfordultam Simon volt a hátunknál. - Mivel a média a ház előtt van elmondom, hogy mit kell tennetek. - már kezdődik. - Első dolog mosolyogni fogtok és kézenfogva hagyjátok el a házat. Mivel a kocsi ami rád vár a kapu előtt van, Harry ki fog kísérni és mielőtt elváltok meg is fog téged ölelni, te pedig hagyni fogod ezt neki. - nem hiszem el, hát mostantól mindig meg fogják mondani, hogy mit csináljak? Istenem! Sosem bírtam mikor parancsolnak nekem, erre most pontosan ezt csinálják.

  - Jó. - válaszoltam. Az ajtó elé mentem, nagyot sóhajtottam. Harry megfogta a kezem, majd kiléptünk. - Utálom ezt csinálni. - sziszegtem a fogaim között, miközben végig mosolyogtam.

  - Szerintem meg jó móka lesz, nem olyan rossz a barátnőmnek lenni, majd te is meglátod. - vigyorog rám.

  - Kétlem. - már millió kattanást hallottam, kábé ezer képet készítettek rólunk. Már majdnem a kapu előtt vagyunk, nem akarom megölelni.

  - Most pedig meg foglak ölelni. - suttogta. Megállt felém fordult és magához húzott. Fintorogva, de én is átöleltem. - Látod nem is olyan nehéz ez.

  - Ha tudnád, hogy most mire gondolok, akkor hidd el, hogy nem ezt gondolnád. - suttogtam a fülébe. Elengedett.

  - Hamarosan. - mosolygott rám.

  - Hamarosan. - a soha viszont nem látásra. - gondoltam magamban, majd kiléptem a kapun és beszálltam a kocsiba, semmit sem törődve a kérdésekkel.

  

2.Elfogadjátok!

Sziasztok!

Meghoztam nektek a második részt! Remélem tetszeni fog.

Nagyon örülök, hogy már a blognak van egy díja is, amit 

hamarosan ki fogok tenni. Köszönöm. Ez a rész még nem olyan

ahol sok minden történik, de nemsokára olyanok is lesznek!

Nagyon köszönöm a 9 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett

komikat is, ezzel tartjátok bennem a lelket, hogy igenis van értelme

folytatnom a történetet.

Jó olvasást!

                     Puszi Evelyne!

                                                                                                                              

  Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy mit is mondott Simon. Az lehetetlen! Engem tuti, hogy nem hoznak össze egy nyálas popsztárral sem, aki mellesleg már nem is tudom megmondani, hogy hány lány szívet tört össze az egójával és a viselkedésével. Én nem leszek közöttük, még akkor sem, ha csak ez az utolsó esélyem, hogy visszaszerezzem a rajongóimat, engem nem fog megkapni. Eszem ágába sincs eljátszani a barátnőjét. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire utálom az olyan pasikat akik csak kihasználják a lányokat és nekem Ő pont ilyen, mindenkit megszerez magának, majd jól kihasználja és végül eldobja, akár egy rongybabát. Milyen ember az ilyen? Semmilyen egy utolsó senki. Még, hogy szüksége van egy rendes kapcsolatra? Hát szüksége az van, de biztos lehet benne, hogy én nem fogom neki ezt megadni, engem nem fog a magáénak tudni. Simon és Jen teljesen hülye, ha azt hiszi, hogy én ebbe bele fogok menni. Ha jól emlékszem most beszéltük meg, hogy az igazira fogok várni, erre ők mit csinálnak? Még ekkorát sosem csalódtam Jenben. Komolyan mondom inkább elfogadok egy filmbeli szerepet, mintsem hogy ezt. Mind a ketten engem néznek és a válaszomat várják. Jen azt sugallja felém, hogy "nehogy megpróbálj bunkó lenni, szépen bele fogsz menni". Hát azt várhatod, néztem rá, azzal a nézésemmel, amit már annyira ismer.
  - Sosem fogok ebbe belemenni! - mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél. Jen mérgesen nézett felém. De ahogy láttam Simont nem lepte meg a válaszom, mintha tudta volna, hogy ezt fogom mondani, de még mindig ott ült az arcán az az elégedett mosoly. Ez mit akar nála jelenteni? - Felejtsétek el!
  - Selena! - állt fel Jen. - Ez egy csodás ajánlat, amit kaptál és visszautasítatlan. El fogod fogadni. -mélyeszti belém a tekintetét.
  - Letehetsz róla Jen! - válaszoltam és megfordultam majd felrohantam az emeletre a szobámba és magamra csuktam az ajtót.
  Kiültem az ablakomba és hagytam, hogy a hűvös levegő egy kicsit lenyugtasson. Persze nem tudtam lenyugodni. Hogy is tudnék? Utálom azt a bandát. Miért pont velük akarnak összehozni? Más nem lehetne? Bárkivel csak velük nem, bárkivel összejönnék csak ne az ők bandájukból legyen. Sosem bírtam őket, a kezdetektől fogva unszímpatikusak voltak. De ahogy egyre több mindent olvastam róluk rájöttem, hogy teljesen igazam van, hülyék, seggfejek és csak a hírnevet akarják, mivel minden hülyeségükkel bekerültek a médiába. Harry a csajaival, Louis és Zayn a balhéival, Liam a kanálfóbiájával, ami szerintem beteges, Niall pedig a hasával... Szóval kizárt dolog, hogy én is belekeveredjek valami hasonlóba. Gondolom Jen az aki már egy ideje az ajtómon dörömböl, de nem törődök vele, nem fogom beengedni.
  - Azonnal nyisd ki ezt az ajtót, Selena! - kiabálja. Hát azt várhatod. - gondoltam magamban. - Azt akarod, hogy betörjem? - arra úgysem lennél képes. - Hát jó te akartad! - most ezt mire véljem? Tényleg be fogja törni? Nem arra képtelen lenni, hiszen olyan törékeny. Nem törődtem vele, csak ültem továbbra is az ablakban, de amikor a zár kattant odakaptam a fejem, Jen állt vöröslő fejjel az ajtóban. Honnan a fenéből van neki kulcsa? Bejött és bezárta az ajtót, most gondolom ki akar osztani, de hát ezt én már megszoktam.
  - Mit akarsz? - kérdeztem flegmán.
  - Hogy a francba, lehetsz ilyen önfejű? - kiabálta.
  - Hogy én önfejű? - nevetek. - Már megbocsájts, de ti vagytok a hülyék, soha az életbe nem fogom eljátszani a "Hű de menő vagyok, csüngjetek rajtam" barátnőjét, nem vesztem meg.
  - A francba már! Fogd már fel, hogy csak ez az egy esélyed van!
  - Nem! Ez nem igaz Jen! - mordulok rá. - Millió más megoldás van rá, csak neked ez a legkönnyebb, hogy összehozz, egy barommal. - forgatom a szemem.
  - Nem tudod elképzelni, hogy mennyire sok mindent megpróbáltam már, de semmi sem vált be, úgyhogy ne mondj ilyeneket!
  - Akkor legalább egyet mondj.
  - Ezt most rögtön fejezd be és szállj ki az ablakból, mert indulunk!
  - Hová?
  - A fiúkhoz! - hogy mi? Hát én aztán inkább leszek öngyilkos, minthogy oda menjek. Amikor Jen látta, hogy eszem ágába sincs megmozdulni felém jött elkapta a kezem és lehúzott az ablakból. Majdnem elestem.
  - Nem megyek!
  - De és nincs vita! - morogta. - Öt perced van lent lenni, különben kiráncigállak, megértetted?
  - Nem megyek!
  - Idefigyelj! Most szépen felöltözöl és letolod a segged azon a lépcsőn különben megbánod. Most pedig öltözz. - kiment és becsapta az ajtót.
  - Utállak! - ordítottam el magam.
  Morogva mentem a gardróbomba és ültem le a kedvenc fotelembe. A lábaim felhúztam és próbáltam lenyugodni. Miért érdemlem ezt? Tudom, hogy Jen mindig eléri amit szeretne, de most az egyszer mi lenne, ha velem is törődne, nem csak a hírnevemmel? Olyan nehezére esne egyszer az életben azt tenni ami nekem is megfelel? Már csak három percem volt. Tudom, hogy Jen nem viccelt így gyorsan felálltam és kerestem valami ruhát, mivel nem akarok holnap az újságokban lenni azzal, hogy milyen rosszul festek. Egy sötétkék ruhát választottam egy világoskék kardigánnal és egy fekete balerinnel. Lementem a lépcsőn és már Simon is Jen is ott várt. Morogva kimentem az ajtón és vártam, hogy ők is megérkezzenek. Rohadt fáradt vagyok erre fel nem aludhatok, hanem a nyálgépekhez kell menjek... Simon kinyitotta nekem az ajtót, majd Jenek is és már indultunk is.
  - Meglátod nem lesz az olyan rossz Selena. - mosolygott Simon. Aha nem lesz rossz, inkább szörnyű.
  - A fiúk már tudják? - kérdezte Jen.
  - Nem, még semmit sem mondtam nekik. - mi? Ők még nem is tudják? Hát ez egyszerűen csodás. - Szóval még lesz egy kiborulás Harry részéről is, abban biztosak lehetünk. - én csak fújtatok a hátsó ülésen.
  - Egyet már túléltünk. - de örülök, hogy ők ilyen jól elvannak, mintha én itt sem lennék. Egy hatalmas és gyönyörű ház előtt álltunk meg.
  - Megérkeztünk! - szállt ki Simon, majd nekem is kinyitotta az ajtót. - Előre is bocsánatot kérek a fiúk viselkedéséért.
  A ház belülről is gyönyörű volt, csak a fiúk kiabálása tette borzasztóvá. A fejem már anélkül is majd szét ment, már csak arra volt szükségem, hogy a bolondokházába menjek. Niall teli szájjal röhögött Liamen, aki sikítozva menekült Zyan elől, aki egy kanállal üldözte. Atyám! Louis és a másik barom a kanapén ült és röhögött rajtuk. Észre sem vették, hogy mások is vannak itt rajtuk kivül, egészen addig, amíg a drága Liam fel nem lökött.
  - A francba már! - morogtam. Mindenki ránk emelte a tekintetét, pontosabban a földön ülő énemre. Liam aggódó arccal nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. - Hozzám ne érj.
  - Sajnálom, nem akartalak fellökni. Hadd segítsek. - próbálkozott.
  - Nem kell! Jó? Megy ez nekem egyedül is. - Felálltam és amilyen távol csak lehetett elmentem mellőle.
  - Fiúk! - szólalt meg Simon. - Mindenki üljön le a nappaliba.
  - Oké! - válaszolták kórusba. Komolyan mondom olyanok voltak mint a kiskutyák. - Ők miért jöttek? - kérdezte Louis.
  - Mindjárt megtudjátok. - majd felénk fordult. - Selena, Jen foglaljatok helyet. - mutatott a kanapéra. Morogva, de helyet foglaltam.
  - Hűű! Selena Gomez a házunkban, hogy létezik? - kérdezte Harry vigyorogva, amitől elkapott a hányinger.
  - Selena azért van itt, mert meg szeretnék veletek beszélni valamit, pontosabban Harryvel, de nektek is tudnotok kell.
  - Mit csináltál már megint? - bökte oldalba Louis, Harryt. Mire ő csak vállat vont.
  - Most semmit sem csinált, de hamarosan fog és nem szeretném megvárni azt a napot, úgyhogy kitaláltam valamit, pontosabban kitaláltunk. - mutatott a mellettem ülő Jenre. - Szóval, Harry neked a csajozásod miatt elég sok baj van. - ezen csak még nagyobb lett a vigyora. Istenem, de hülye. - Ne vigyorogj, mert ez komoly dolog.
  - És akkor mi van? Szeretnek a csajok, ez miért lenne probléma?
  - Az nem az, de az már igen, hogy minden héten vagy akár minden nap más lánnyal látnak téged, tudod ez nem tesz jót a hírnevednek.
  - De én jól érzem magam. - hánynom kell, itt fogom kidobni a taccsot előttük, ha így folytatja.
  - Ez ellen semmi kétségem, de a karrierednek nem jó. Ezért találtuk ki ezt Jennel.
  - Mégis micsodát?
  - Amint tudjátok Selenának csökkent a hírneve, és nem lehet tudni, hogy miért. - bólintottak. - Neked pedig a csajos ügyeid miatt mindig a média karmai közé kerülsz. És arra jutottunk, hogy szükséged van egy rendes kapcsolatra, amivel bebizonyíthatod, hogy nem vagy nőcsábász.
  - Igen?
  - Igen. És arra jutottunk, hogy egy álkapcsolatott fogtok ti ketten kialakítani. - mutatott rám.
  - Az kizárt. - nevetett. Legalább ebben egyet értünk. Ő sem kedvel engem és ez kölcsönös. - Én biztos nem leszek vele együtt.
  - Kölcsönös. - szólaltam meg én is.
  - Ezt nem ti fogjátok eldönteni. - állított le minket Simon. - Neked egy normális kapcsolatra van szükséged, amire Selena pont megfelel. Neked pedig hírnévre, amit Harry által megszerezhetsz magadnak.
  - Nekem nincs rá szükségem! - törtünk ki egyszerre.
  - Selena! - mordult rám Jen.
  Hihetetlen, hogy milyen idiótákkal vagyok körülvéve. Úgy érzem, hogy inkább lennék újból egy senki mint, hogy ezen végigmenjek. Nem akarom eljátszani a barátnőjét, ahogy ő sem a barátomat. Miért kell ezt ránk erőltetni? Hülyeség! Nincs szükségünk a másikra. Tudom, hogy van rá más mód, hogy visszanyerjem a rajongóimat és arra nem kell nekem a "híres" Harry Styles. Ma alig ettem valamit, rosszul is vagyok, de nekem ezt kell tűrni. A torkomban lévő gombóc egyre nagyobb lett, úgy éreztem, hogy most meg fog történni amit annyira utálok. Még mielőtt végbemenne gyorsan megkérdeztem.
  - Hol a fürdő? - kérdeztem remegő hangon, mire a fiúk hülyén néztek rám, majd Liam megszólalt
  - Az emeleten, balra a második. - azonnal felpattantam és már rohantam is.

Harry szemszöge

   Épp Zaynen és Liamen röhögtünk, amikor észrevettük, hogy nem vagyunk egyedül, ugyanis Liam fellökte Selenát. Mit keres itt Selena Gomez? Meg kell, hogy mondjam nagyon jó csaj, már régóta kinéztem magamnak, de nem szeretem a makacs és kényes természetét. Bár egy éjszakára jól elszórakoznék vele. Simon lecsitított minket és elkezdte a mondókáját, aminek persze már megint én voltam a része. A csajozós ügyeim. Nem értem, hogy miért baj az, ha sok barátnőm van? Arról nem én tehetek, hogy mindenki engem akar, és arról sem, hogy mindegyikőjüket hamar megunom. De amikor elmondta, hogy mit is szeretne tőlem, nem akartam hinni a fülemnek. Azt akarja, hogy játszam el Selena barátját? Hogy legyen vele egy álkapcsolatom? Hát az egy kizárt dolog. Nekem nem kell, álbarátnő. Meg tudom én máshogy is oldani a csajozós ügyeim, semmi szükségem Selenára. De hiába minden próbálkozásom Simont nem lehet meggyőzni semmiről. De ahogy látom Selenának sem ment Jennel, hiszen ő is úgy ül ott mint aki most várja a kivégzését. Nem hiszem, hogy olyan szörnyű lennék, hogy ennyire undorodnia kellene tőlem, de nem bánom, mivel én sem akarok tőle semmit. 

  - Hol a fürdő? - kérdezte remegő hangon. Ránéztem és az arca tiszta fehér volt. Nem tudom, hogy mi lehet a baja, de csak abban reménykedem, hogy ez nem tőlem van, mert azért ennyire nem vagyok ronda.

  - Az emeleten, balra a második. - felpattant és már rohant is.

  - Vele meg mi történt? - kérdeztem.

  - Fogalmam sincs. - mondta Jen.

  - Harry menj fel és nézd meg mi van vele, legalább megismeritek egymást. - utasított Simon. Sóhajtva, de felálltam és elindultam felfelé. 

  Lassan haladtam az ajtó felé, ahonnan köhögés szűrődött ki. Mitől lett rosszul? Nem értettem semmit, csak álltam ott, majd erőt vettem magamon és bekopogtattam. 

  - Minden rendben? - kérdeztem, de csak újabb köhögést hallottam. Oké ez kezd nagyon furcsa lenni. Benyitottam. Selena a wc előtt ült. - Mi a baj? - siettem oda hozzá, lehet, hogy nem a szívem csücske, de azért nem szeretném, hogy rosszul legyen.

  - Semmi. - válaszolta.

  - Aha, persze én meg vak vagyok. Mitől lettél rosszul? - ültem le mellé.

  - Tőletek. 

  - Nem vagy vicces. Komolyan, mitől?

  - Mivel ma még semmit sem ettem és fel is baszták az agyam...

  - Semmit? - néztem rá. 

  - Semmit. - megtörölte az arcát és próbált felállni, de nem ment neki visszaesett, épp időben kaptam el. Olyan sápadt volt. Még sosem láttam egyetlen egy lányt sem így. Nem értem, hogy a fenébe bírta ki eddig, ha nem evett egész nap? A szemei be voltak csukva és nagyon halkan szuszogott, azt hittem elájult, így felemeltem és bevittem a szobámba, ahol lefektettem és betakartam, visszamentem a többiekhez, hogy mondjam mi is a helyzet és hozzak neki valami gyógyszert is.

1.A nagy bejelentés

Sziasztok!

Mivel tegnap volt egy kis időm el is kezdtem írni az első részt!

Ma pedig be is fejeztem. Az eleje szerintem unalmasra sikerült, de a

végén már ott van a csattanó, és a következő rész szerintem már izgalmasabb

lesz, amit majd jövőhéten szombaton olvashattok, ugyanis a részek, 

szombatonként lesznek feltéve. Boldogan látom, hogy már 6 rendszeres

olvasóm van. Köszönöm ezt is és a prológushoz érkezett komikat is.

Azt szeretném kérni, hogy írjátok le nekem a véleményeiteket a történetről, 

nem csak azt, hogy várjátok a kövit. Azzal is boldoggá tesztek, de tudnom kell, 

hogy mit is gondoltok róla.

Jó olvasást!

                         Puszi Evelyne!

                                                                                                                        

  Ez a nap is úgy kezdődött mint az összes többi, már mindent rutinosan csináltam. Pontban 8:30-kor csengett az órám, hogy ideje felkelnem, egy kicsit morogva, de megtettem, hiszen nem késhetek el. Biztosan azt hiszitek, hogy a sztárok addig alszanak amíg csak akarnak és egy kemény buli után, nem kell korán felkelniük, hát ez sajnos nem így van. Kötelezetségeink vannak és ezeket be kell tartanunk, azt senkit sem érdekel, hogy mikor feküdtünk le, csak az, hogy minden tökéletes legyen. Ledobtam magamról a takarót és felálltam. A szekrényemből kivettem egy tiszta alsóneműszettet és a fürdőbe siettem velük. Felkötöttem a hajam és túlestem a reggeli zuhanyzáson is, majd fogat mostam és felöltöztem. A ruháim közül kiválasztottam valamit ami passzol a kedvemhez és a mai napomhoz, ami nem volt más mint egy virágos nadrág és egy fehér ujjatlan ing. Az egyetlen dolog amire a média mindig figyel az a kinézet, ezért sosem mutatkozunk úgy, mint például mikor itthon vagyunk és senki sem lát minket. A ruháinkat jól össze kell állítanunk és persze a sminkünket és a hajunkat is be kell lőnünk. Csak tökéletesen mehetünk az utcára, különben máris a címlapra kerülünk... Miután végeztem a készülődéssel, elővettem egy nagyobb táskát és beledobáltam a táncos ruhám, ugyanis próbám van. Mosolyogva haladok lefelé a lépcsőn, a konyha felé, ahol Jen vár a reggeli kávémmal.
  - Jó reggelt, Sel! - köszönt mosolyogva.
  - Szia! - motyogtam az orrom alatt. - Ugye van kávé?
  - Persze, hogy van. - mutatott a pultra, ahol már a gőzölő csészém várt. - Tudtam, hogy fáradt leszel így feketét csináltam, remélem nem baj.
  - Baj? - nevettem. - Dehogyis! Nagyon örülök neki, szinte semmit sem aludtam és a mai nap is pörgős lesz. - ülök le vele szembe.
  - Ez ezzel jár, Sel. - erre csak megforgattam a szemeim. Mindig ezt mondja, hogy ha híres akartam lenni, akkor vállaljam a vele járó nehézségeket is, amit persze megértek, csak már kezdem unni. - A mai napod teljesen be van programozva. Tíztől próba. Háromkor pedig várnak az interjúra, alig lesz időd átöltözni és még oda is érni, utána ötkor, pedig autogramosztogatás és pár számot is elő fogsz adni a plázában, este pedig vendégünk jön.
  A próbákra szívesen járok, hiszen ott táncolhatok és énekelhetek is, de utána interjú, amitől kiráz a hideg. Eddig szerettem interjúkat adni, de most amióta csökkent a nézettségem, nem igazán, hiszen mindig csak ezeket a kérdéseket kapom: Miért? Miért csökken a nézettséged? Szerinted te vagy a hibás ezért? Mi lesz majd veled, ha a karriered itt véget fog érni? Mit fognak ehhez szólni a rajongóid? Ezeket a kérdéseket már nagyon unom, miért nem kaphatok valami újat? Hiszen új számmal is készülök, arról miért nem kérdeznek? Talán mert most az a lényeg, hogy a csúcsról lefelé csúszom és nem fordítva... De az interjú után a rajongóimmal lehetek és ez boldoggá tesz, semminek sem örülök jobban, mint amikor ők boldogok. Vendég? Milyen vendégre gondolhatott?
  - Milyen vendég? - kérdem felhúzott szemöldökkel.
  - Majd meglátod, de ha most nem indulsz el, el fogsz késni. - de imádom mikor tereli a témát. De igaza van, ha nem indulok el, elkésem. Most megúszta.
  - Igazad van. - állok fel. - Este találkozunk. - integetek és kilépek az ajtón.
  A kocsimban ülök és haladok egyenesen a próbaterem felé, de mivel dugó van, tuti, hogy késni fogok egy kicsit. Tíz perc késéssel estem be az ajtón. A többiek érthetetlenül néztek rám, de én csak legyintettem, majd mentem öltözni. A legújabb klipemhez tanuljuk a koreográfiát " Slow Down" - hoz. Miután ötödjére is elpróbáltuk, tökéletesen ment. Tartottunk pár perc szünetet, utána pedig már a zenével együtt próbáltunk. A hangom nem volt a helyén, de ez érthető, három órát aludtam... A többiek nem mondtak semmit sem így én sem hoztam fel... A próba 12-kor ért véget, lezuhanyoztam majd felöltöztem és már rohantam is haza, hogy készüljek az interjúra.
  Mire hazaértem már csak fél órám volt készülni, hiszen az út is annyi odáig. Eldöntöttem, hogy tiszta fehérben leszek, így kiválasztottam egy rövidnadrágot, pólót és magassarkút. Gyorsan fel is vettem őket, majd begöndörítettem a hajam és frissítettem a sminkem. Sajnos egy kicsit tovább tartott a készülésem, így sietnem kellett, ha nem akarok elkésni. Kezdés előtt öt perccel értem be, üdvözöltem a műsorvezetőt Tiffanyt, majd a kezembe nyomták a mikrofont.
  - 1, 2, 3. Adásban vagyunk. - mondta a kamerás.
  - Helló London! - köszönti a közönséget és a nézőket Tiffany. - Ahogy tudjátok, minden adásunkba van egy híresség, ahogy a maiba is. A mai napon Selena Gomez a sztárvendégünk. - amint kimondta a nevemet a közönség tapsolni kezdett. - Köszöntsük a színpadon tehát Selenát a legújabb számával a "Slow Down" - al.
  Amint a lámpák felvillantak, már kezdetét is vette a szám. Még most is félek, egy kicsit ha énekelnem kell, azon jár az agyam, hogy mi van akkor, ha elrontok valamit vagy netalántán elfelejtem a szöveget? Tudom, hogy ki tudnának húzni a bajból, de ezzel hatalmas csalódást okoznák magamnak. Amint elkezdtem énekelni minden izgalmam elszállt, a közönség tapssal bíztatott és ez erőt adott. Teljesen felszabadultam, még táncoltam is egy kicsit, nem koncentráltam arra, hogy ne legyek hamis, hiszen ha azon jár az agyam tuti, hogy elrontom, de így minden jól ment. Amint a szám befejeződött, hatalmas taps tört ki a teremben. Mosolyogva megköszöntem, majd a kanapéhoz sétáltam és helyet foglaltam Tiffany mellett. Már az úton felkészítettem magam a kínos kérdésekre, így nem féltem semmitől sem. Jöhet bármi én válaszolni fogok rá.
  - Selena ez csodálatos volt. - mosolygott rá, amit én is viszonoztam neki. - Ahogy láttam teljesen felszabadultál az előbb, öröm látni, hogy ennyire szereted azt, amit csinálsz.
  - Köszönöm Tiffany. Jól láttad, felszabadult voltam, az éneklés és a tánc meg persze a bíztató közönség mindig ezt hozza ki belőlem. - nézek a közönségre. - Nem sok olyan ember van, aki teljes szívéből szereti ezt csinálni, de én közéjük tartozom.
  - Most a legújabb dalodat adtad nekünk elő a Slow Down-t. -bólintottam. - Tervezel még más dalokat is közeljövőben?
  - Persze, hogy tervezek. Hetek óta az új albumomon dolgozunk, ami elég jól halad. - válaszolok.
  - Ezt örömmel  halljuk. - ivott egy kicsit majd folytatta. - Nagyon sokan kíváncsiak, hogy kik írják a dalaidat. Mesélnél nekünk egy kicsit erről?
  - Persze. - bólintottam. - A legtöbb dalaimat én írom, de pár számomban a barátaim is segítenek. A solw Down-t nem egyedül írtam, hanem a legjobb barátnőmmel, Demi Lovatoval. De már volt, hogy Katty Perry is írt nekem számot.
  - Értem. Az új albumod mikorra várható?
  - Pontosan nem tudom megmondani, de valószínűleg Decemberben már kapható lesz a boltokban.
  - Akkor már nem kell sokat várniuk a rajongóidnak. - bólintottam és vártam, hogy folytassa. - Mindannyian tudjuk, hogy keményen dolgozol, hogy egyre jobb és jobb legyél, viszont azt nem, hogy mennyi időd van szórakozni vagy esetleg pihenni?
  - Hogy őszinte legyek?! - nevettem. - Szinte semmi, minden egyes napra van valami programom, ha nem egy próba akkor fotózás vagy autogramosztogatás, esetleg interjúk. - soroltam. - Szórakozni nagyon keveset járok, általában egy héten egyszer, de ha több időm van akkor kétszer is.
  - Ha már szórakozni sincs időd, akkor mi a helyzet a szerelemmel? Van most valaki a láthatáron?
  - Semmi. - vontam vállat. - Most szingli vagyok.
  - És senki sem tetszik?
  - Nem igazán, most inkább az igazira várok.
  - Kívánunk neked sok sikert. Most viszont egy komolyabb témára térünk. Úgy hallottam, hogy csökkent a nézettséged száma. Mit gondolsz mi okozhatta ezt?
  - Igen, sajnos ez így van. - sóhajtottam. - Az okát nem tudom, de nagyon elszomorít, hogy ez történik. Én nem érzem azt, hogy rosszul csinálok valamit, hiszen vannak új dalaim, koncertjeim is rendszeresen. De most azon vagyok, hogy többet adjak magamból a rajongóimnak és mindent meg fogok tenni, hogy visszaszerezzem őket. - mosolygok.
  - Remélem, hogy sikerülni fog. - érinti meg a karomat. - Az adásunkba sajnos ennyi fért. Köszönjük szépen, hogy itt voltál velünk Selena.
  - Nekem megtiszteltetés, hogy itt lehettem. - mosolygok. - Sziasztok! - inetegtek a kamerába és a közönségnek.

***

  Az úton a pláza felé végig azon gondolkoztam, hogy hogy létezik, hogy Tiffany nem azzal kezdte, hogy miért csökkent a nézettségem? Eddig mindig ezzel kezdték az interjúkat, de ő nem. Először az új dalomról kérdezett, majd, hogy tervezek-e még másokat is. Persze, hogy tervezek, hiszen már több mint egy hónapja próbálok új dalokat írni és elég jól is haladok velük. Már csak kettő kell és akkor kezdhetjük is a próbákat, majd hangfelvételt. Amikor azt kérdezte, hogy ki írja a dalaimat, ezer örömmel mondtam azt, hogy ebben a barátnőm is nagyon sokat segít. Hiszen így van, amikor van időnk akkor együtt töltünk egy kis időt, ahol kikérem a véleményét a műveimről. 

  Demivel már a kezdetek óta barátnők vagyunk. Emlékszem, hogy hogyan is kezdődött minden. Az legelső koncertemen Ő volt a sztárvendég és elég sokat beszélgettünk a színfalak mögött. Megismertük egymást és rájöttünk, hogy sok közös van bennünk. Mind a ketten szeretünk énekelni és táncolni is, meg persze boldognak látni a rajongóinkat. Nagyon sokat találkoztunk és így egyre közelebb kerültünk egymáshoz, adtunk együtt koncerteket, interjúkat is... Voltak kisebb turnéink is közösen. Már azon is gondolkoztunk, hogy összeköltözünk, de ezt Jen megtiltotta. Nem értem, hogy miért, de jobbnak láttam ha nem kérdezek rá, de így is nagyon sok időt töltünk együtt.

  Viszont a szerelemmel kapcsolatos kérdés kifogott rajtam. Sosem szerettem erről beszélni... Volt néhány barátom, de mindegyik csak hírnevet akart és ezt velem meg is szerezte, de persze csak akkor jöttem rá erre mikor már késő volt, így sokszor törték össze a szívem. A médiáról pedig ne is beszéljünk. Minden szakításom után szétszedtek, minden hülyeséget összehordtak rólam, ami természetesen nem volt igaz, de ez őket nem érdekelte... Most megfogadtam magamnak, hogy addig amíg nem találok egy olyan fiút aki engem szeressen ne a hírnevemet, addig nem lesz új kapcsolatom. Ezzel mindenki teljesen egyet értett. Így több időm is van a zenélésre és a karrieremre, most ezzel kell foglalkoznom, nem pedig a szerelemmel. 

  A plázában minden fantasztikusan ment. Több mint kétszáz autogramot osztottam ki, meg persze közös fényképeket is készítettünk. Mindig boldoggá tesznek a rajongóim, ha egy kicsit is szomorú vagyok nekik sikerül teljesen feldobni a napomat a szeretetükkel, törődésükkel. Ezek után még egy kisebb koncertet is tartottam, ahol előadtam pár számot. A közönség nagyon örült neki, hiszen ők azt hitték, hogy csak autogramosztogatás lesz, de én úgy gondoltam, hogy megérdemelnek egy kis éneklést is. Kimerülten búcsúztam el tőlük és indultam el hazafelé, ahol már a biztosan várni fognak rám, hiszen kilenc óra és még csak most fogok indulni.

  Még mindig fogalmam sincs, hogy ki lehet az a titokzatos vendég aki hozzám fog jönni. Vajon mit talált ki már megint Jen? Sosem szerettem mikor ilyen titokzatos, hiszen ilyenkor mindig tervez valamit, ami általában nekem nem tetszik. A múltkor egy kisebb filmszerepet rendezett nekem, aminek köszönhetően egy hétig szinte csak kávén éltem. De biztos lehet benne, hogy még egybe nem fogok belemenni. Arról mondjon le, szükségem van egy kis alvásra, még ha csak pár óra is, de szükségem van rá. Fáradtam hajtottam be a garázsba és szálltam ki a kocsiból. Amikor benyitottam a házba, hallottam, hogy a nappaliból zaj szűrődik ki. Jen és Simon Cowell ült a kanapén. Mi? Mit keres itt Simon? Mi a fenét tervezett már megint Jen? Félretettem a fáradt arcomat és mosolyogva léptem be hozzájuk.

  - Helló. - köszöntem nekik. Mind a ketten felálltak, amint megjelentem. 

  - Selena! - üdvözölt Jen, de láttam rajta, hogy nem örül a kisebb késésemnek, amire most magasról teszek, Ő sem szól nekem a vendégről.

  - Szia Selena. - ölelt meg Simon.

  - Sajnálom a késést, csak egy kicsi elhúzódott a koncert. - ültem le a fotelbe.

  - Sel, Simonnal kitaláltunk valamit, ami szerintünk segíthetne neked abban, hogy újra a csúcson legyél. - na már kezdek kíváncsi lenni, hogy mivel fognak előállni.

  - Hallgatlak titeket.

  - Tudom, hogy ez egy kicsit furának fog neked tűnni, de szerintem beválna. - kezdi Simon. - Tudod, hogy én vagyok a One Direction menedzsere és a fiúknak most nagy sikerük van. - bólintottam, még mindig nem értem, hogy mire akar kilyukadni. - És szerintem ezzel neked is segíteni tudnánk, ha te is szeretnéd.

  - Hogyan?

  - Egy állkapcsolattal, amiben azt értem, hogy a média előtt összejönnél az egyikükkel, név szerint Harryvel. Harrynek is szüksége van végre egy "rendes" kapcsolatra, neked pedig ezzel nőne a rajongóid száma. - mi van? Ezt nem hiszem el.

Prológus

Sziasztok!

Tudom, hogy hihetetlen, de igen, egy újabb bloggal jelentkezem.

Így is nehezen megy a részek hozása, de az a baj, hogy képtelen vagyok

eldobni ezt az ötletet. Már egy kicsit haragszom is az agyacskámra, hogy 

mindig új ötletekkel áll elő, de ez sosem baj, hanem egy újabb kihívás, 

amit ezer örömmel fogok elkezdeni. Remélem, ezt is annyira kedvelni fogjátok,
mint a többit. Tudom, hogy ebben csak híreséggel lesznek, de kérlek titeket, ne 
őket nézzétek, ha netalántán nem szeretitek őket, hiszen csak a kinézetüket és a 
nevüket használom fel, a személyiségük teljesen más lesz. Nagyon kíváncsi vagyok
már a véleményeitekre, így nem is húzom tovább az időt. Kívánok nektek jó olvasást!
Puszi Evelyne!


                                                                                                                                 

  Ha már a nevemet meghalljátok, rögtön sikítozni kezdtek így gondolom nem kell bemutatkoznom nektek, de megteszem. A nevem Selena Gomez. Jelenleg Londonban élek a menedzseremmel, Jenniferrel. Sokan nem tudjátok, hogy milyen volt az életem mielőtt híres lettem, vagy, hogy milyen lett utána így most mondok magamról pár szót.

  Az anyukám nagyon fiatalon hozott a Világra. Még a mai napig is emlékszem arra a napra, amikor erről beszélt nekem. Azt mondta, hogy sokat gondolkozott azon, hogy megtartson-e vagy sem, hiszen véletlenül történt minden, de végül megtartott. El sem tudom képzelni, hogy én ne létezzek... Most ezt nem azért mondtam, mert híres vagyok, hanem, mert tudom, hogy az anyunak ez egy nagyon nehéz döntés lett volna, ha én azon a napon nem jövök a Világra, akkor most nem tenném őt blodoggá, nem lenne kinek elmondjam minden bajom, nem lenne akit teljes szívemből szeressek. 

  Az apu sajnos már nem él velünk. Anyával sokat veszekedtek mikor még kicsi voltam, így arra jutottak, hogy jobb lesz, ha külön vállnak az útjaik. Szerintem is ez volt a legjobb döntés, hiszen nem akartam volna egy olyan családban felnőni, akinek a szülei folyton folyvást veszekednek. Kicsi voltam, még nem, hogy mi történik, de ennek így kellett lennie. Öt éves koromig, azt hittem boldogok, de persze ez csak a látszat volt, hiszen amikor csak kettesben voltak, csak veszekedtek. De egy valami nagyon bánt, az hogy az apám azóta a nap óta nem is érdeklődik felőlem. Nem értem, hogy miért teszi ezt. Talán ennyire utál, ennyire nem akarta, hogy a Világra jöjjek? Nem tudom, de azt viszont igen, hogyha egyszer majd felkeress nem fogok vele törődni, nem leszek kíváncsi a magyarázataira, mert úgyis mind csak hazugság lesz...

  A karrierem még az általános suliban kezdődött, ahol az énektanár felfedezte, hogy szép hangom van. Folyton bíztatott, hogy fejlesszem azt. Hát megfogadtam a tanácsát, anyu fel is kereste a legjobb énektanárt és hozzá jártam órákra, ahol tényleg nagyon sokat fejlődtem. Imádtam énekelni, így a suli énekversenyein is részt vettem, ahol nem egyszer nyertem is. Mindenki irigyelt, hiszen én lettem a legmenőbb az általánosban, majd később a gimnáziumban is. Mivel anya színésznő, sokszor mentem el vele a próbáira, ahol az egyik nap én is kaptam egy kis szerepet az egyik előadásban, énekelnem kellett. Itt kezdődött minden, amikor az előadás után felkeresett Jennifer és azt mondta, hogy csodás hangom van és nagyon szeretne velem dolgozni. Anyával nagyon boldogok voltunk, miután mindent megbeszéltünk el is fogadtuk az ajánlatát, Jennifer lett a menedzserem és a mai napig is az.

  Emlékszem, hogy mennyire izgatott voltam, mikor elkészült az első számom, majd hozzá a videó is. Már az első nap mikor felkerült a nettre, a rajongóim száma csak nőtt és nőtt. Majd jöttek a fotózások, interjúk, újabb számok, koncertek és végül a turnék. Egy év alatt lettem a semmiből híres, és mindent csak anyának és Jennek köszönhetem. Nem tagadom nagyon fárasztó, de megéri, hiszen olyan csodálatos mikor a közönség a nevedet kiabálja és autogramokat kér tőled. Ami bánt az az, hogy kevés időm marad a családomra és a hobbijaimra. Az éneklés mellett, nagyon szeretek táncolni, gördeszkázni és sportolni is. Igaz, hogy kevés rájuk az időm, de ha akad egy két óra amikor pihennem kéne, akkor ezeket csinálom. 

  Viszont az utolsó pár hónapban akadt egy kis problémám. A CD-t már alig vásárolják, nem tudok rájönni, hogy ennek mi lehet az oka, ahogyan Jen vagy anya sem. Azt érzem, hogy az a lépcső amit ebben a pár évben felépítettem kezd összeomlani, kezd minden rosszra fordulni. Nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni, mert ha a pályámnak vége szakadna, akkor mindenki hatalmasat csalódna benne, de legjobban én magamban. Hiszen magamat hibáztatnám, csak én lehetek ezért a hibás, valamit nem csinálok jól. De nem adom fel, az utolsó cseppig küzdeni fogok azért, hogy minden olyan legyen, mint ezelőtt pár hónappal. Meg kell tennem értem, a rajongóimért, Jenért és legfőbbképpen anyáért!