2014. április 6., vasárnap

8.'Megfoglak tőrni'

Sziasztok!
Nagyon sajnálom a két hónapos kihagyást, de most végre 
visszatértem és ígérem, nem lesz egyenlőre több szünet. Remélem, örültök
a visszatérésnek és nem fogtok elpártolni tőlem a sok késés miatt!
A történet még  nagyon az elején van, a napokban azon gondolkoztam, hogy
milyen hosszú is legyen majd, de még nem döntöttem el. De ahogy írom, majd
érezni fogom, hogy mikor közeleg a végéhez és akkor ezt majd veletek is közlöm.
Pár hete nyitottam még egy blogot, amit teljesen más mint az eddig, de remélem
azért az is tetszeni fog  Without you, I'm nothing
Köszönöm az olvasókat és a komikat! Jó olvasást!
Hamarosan jelentkezem!
Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------------



  Döbbenten bámulok rá, mi az, hogy egy igazi randi? Ugye ezt most nem gondolja komolyan? Nem akarok vele sehová sem menni, nem akarok még jobban összezavarodni. Már így sem tudom pontosan, hogy mit érzek, hát még egy igazi randi után?! Nem akarok még ennél is több problémát okozni magamnak, bár egyben biztos vagyok. Ha ezt Jen hallotta, akkor tuti, hogy el kell menjek vele, ha akarok, ha nem 'mivel ez növeli a nézetségemet'.
  - Elég jól ismerlek már így is. - válaszolom. - Semmi kedvem ezen a napon hozzád.
  - Nem, te nem ismersz engem. - mosolyog rám. - Csak az újságokból, amikbe mindent összehordanak rólam...
  - Szóval azt akarod nekem mondani, hogy semmi sem igaz a cikkekből? - vágok a szavába.
  - De van, ami igaz, de nem minden. - sóhajtja. - Ha eljönnél velem, bebizonyítanám neked, hogy milyen is vagyok valójában.
  - Kösz, de inkább kihagyom. - vágom rá. - Nem megyek veled sehová sem, amíg nem köteleznek rá.
  - Miért vagy ilyen makacs? - lép közelebb, én pedig hátrálok egy lépést.
  - Ha valami nem tetszik akár le is léphetsz. - vonom meg a vállam. - Sosem fogok megváltozni, nem akarok és nem is érné meg, főképpen nem miattad.
  - Ez fájt. - teszi a kezét a szívére. - De hidd el, hogy elérem, hogy megváltozz. - vigyorog.
  - Sok sikert hozzá. - nevetek fel.
  - Két hét, csak annyit kérek arra, hogy bebizonyítsam, hogy megfoglak törni. - mondja magabiztosan.
  - Fogadni akarsz velem? - vonom fel a szemöldököm.
  - Úgy is mondhatjuk. - néz a szemembe. - Benne vagy? - nyújtja a kezét, én pedig hezitálva, de elfogadom.
  - Legyen, de ha veszítesz végleg leszállsz rólam. - vigyorgok, mivel tudom, hogy nem fog neki sikerülni, ha nem engedem.
  - Ahogy akarod, de ha én nyerek akkor örökké a nyakadon maradok. - felnevetek.
  - Amíg meg nem unsz. - teszem hozzá. - De ma biztosan nem megyek veled sehová. - jelentem ki.
  - Hová nem mész Sel? - bukkan elő a semmiből Jen. Csodás a tervemnek lőttek, mivel nincs az az isten, hogy Jent meggyőzzem arról, hogy nem megyek vele randizni.
  - Randizni velem. - válaszol helyettem Harry.
  - Tessék? - nézz rám mérgesen. - Ugye tudod, hogy elmész! - ezt nem kérdésnek vettem, hanem kijelentésnek, ami nekem nagyon tetszik.
  - Miért akartok engem egy olyan kapcsolatba kényszeríteni, ami nekem nem felel meg? - emelem fel egy kicsit a hangom.
  - Mert szükséged van rá. - morogja Jen.
  - Örülök, hogy ti jobban tudjátok, hogy mire van szükségem, mint én magam. - csattanok fel.
  - Hétre érted jövök. - szólal meg Harry. 
  - Remek. - morgom, majd felrohanok a lépcsőn.
  Komolyan már csak ez a randi hiányzott az életemből. Anélkül sem tudom pontosan, hogy mit érzek iránta, hogy utálom-e vagy kezdem megkedvelni, de valószínűleg ezek után csak rosszabb lesz az egész. Mivel még szerencsére volt pár órám, a hülye randi előtt, úgy gondoltam, hogy befejezem az egyik számom írását, ami még hátra van. Leültem az ágyamra és a kezembe vettem a kis füzetet, amiben az új dalaimat tartogatom. Kinyitottam, majd visszaolvastam az eddig megírt sorokat. Nem volt sok, de amint átolvastam őket, már jöttek is a sorok. 

...all to myself,
I want you all to myself
And nobody else, yeah,
You don't need no other lover,
We can keep it undercover
Find me in the shadows,
And put the shades down until tomorrow
And make sure that no-nobody follows
You don't need no other lover,
We can keep it undercover...

  Nem tudom, hogy honnan jöttek, de van egy olyan érzésem, hogy a bennem lévő zűrzavarból. Az órára néztem, és akkor vettem észre, hogy már alig van egy kis időm mire Harry ideér. Visszatettem a füzetet a fiókomba, majd a szekrényemhez mentem. Nem fogok kiöltözni, csak egy laza szerkót veszek fel. Egy fekete csőnadrágot vettem ki és egy hozzá illő fehér csillogó toppot. Gyorsan átöltöztem, majd felvettem a fekete lapos csizmámat. Átfésültem a hajam és már kész is voltam. Egy táskába beledobtam a telefonom és még néhány szükséges dolgot, majd feltettem a napszemüvegem és lementem, mivel hallottam, hogy csengetek.
  - Csak, hogy tud, nem fogom élvezni ezt az egészet. - lépek ki az ajtón.
  - Ne mond ezt ilyen hamar, mert nemsokára megváltozik a véleményed Sel. - fogja meg a kezem, de én elhúzom. - Ne csináld már, ebbe nem halsz bele, csak a kezem fogod.
  - Aha, most még igen. - forgatom a kezem. - De ha rajtad múlik akkor hamarosan a számba dugod a nyelved. - morgom.
  - Ha akarod akár most is megtehetem. - nevetve fordul felém.
  - Undorító vagy. - lököm el. - Soha többet nem engedem, hogy megcsókolj. - teszem hozzá.
  - Te magad is tudod, hogy ez nem fog bekövetkezni. - vigyorog.
  - Lesz egy olyan beszólásom is amivel le tudom törölni azt az idegesítő vigyort a képedről? - vonom fel a szemöldököm.
  - Próbálkozhatsz, de nem hiszem, hogy sikerülni fog.
  Mi a francért ilyen nagy az egója? Olyan nehéz lenne, ha egy kicsit visszavenne belőle, ha már vele kell, hogy legyek...
  - Hová megyünk? - kérdem mikor kiérünk a kapun.
  - Meglepetés. - mosolyog rám. - De szerintem tetszeni fog.
  - Azt kétlem. - vágom rá. - Hol a kocsid? - nézek körbe, mivel sehol sem látom.
  - Lou hozott el, mivel mi sétálni fogunk. - vonja meg a vállát.
  - De kreatív vagy Styles. Egy romantikus sétát terveztél a naplementében? - vigyorgok rá.
  - Azt is. - válaszolja.
  - Talán még be is vált volna, ha egy réten vagy valahol a természetben lennénk, nem pedig a város közepén. 
  - Honnan tudod, hogy itt is maradunk?
  Hová akar vinni? Hiszen ebben a városban nem nagyon van olyan hely, amit romantikusnak tudok elképzelni. Vagy talán alábecsültem őt? Nem tudom, de ahogy érzem, hamarosan ki fog derülni.
  - Tegnap este egy teljesen más énedet mutattad meg, már amennyire emlékszem belőle. - szólal meg.
  - Nem akarok erről beszélni. - morgom. - És nem mutattam semmilyen énem. Ugyanaz voltam, mint aki mindig vagyok.
  - Ezt te is tudod, hogy nem igaz. - néz rám. - Nem vagy ilyen ez csak egy álca, amit félsz levetni magadról.
  - Ne kezd már te is jó? Elég volt egy napra egy valaki aki ezzel jön... - sóhajtom.
  - Ki beszélt neked még erről?
  - Hagyjuk már. - nézek rá mérgesen. - Nem vagyok más és nem is leszek más! - szögezem le.
  - Rendben. - egy csepet sem tűnt meggyőzöttnek. - Akkor beszéljük arról, hogy mi lesz velünk.
  - Most komolyan? Nem találsz egy olyan témát ami legalább jó? - vonom fel a szemöldököm. - Velünk nem lesz semmi. - morogom. - Remélem. - teszem hozzá nagyon halkan.
  - Sel, legalább játszd el, hogy kicsit is jól érzed magad velem, mert bármikor lefotózhatnak és az elég feltűnő lenne, hogy te duzzogsz mellettem.
  - Persze Harry, amit csak szeretnél. - mosolygok rá unottan.
  Megáll és maga fel fordít. Mi a fenét csinál? 
  - Amit csak szeretnék? - vigyorog.
  Oké, ez rossz kijelentés volt, mivel van egy olyan érzésem, hogy amit ő szeretne azt én egyáltalán nem szeretném. Miért vigyorog rám így? Miért van olyan megérzésem, hogy most valamit tenni fog, amivel el fogja érni, hogy újra felpofozzam, mint először.
  - Miért zihálsz? - kérdezi vigyorogva.
  - Hogy mi van? - de igaza van, zihálok, de mégis mitől?
  Vigyorogva közelebb hajol, én pedig próbálok hátrább húzódni, de ezzel csak az a baj, hogy a karja a derekamnál fogva közel tart magához. Alig van köztünk pár centi, mire az én szívem egyre gyorsabban kezd verni.
  - Ne ellenkezz Sel. - suttogja. - Látszik rajtad, hogy te is szeretnéd.
  - Egyáltalán nem! - vágom rá.
  - Hazudsz. - vigyorog.
  - Ne játssz velem, mert veszíteni fogsz. - motyogom.
  - Sosem veszítek. - érinti össze az orrainkat.
  Hát ez csodás! Igazam lesz, nem fogom elérni azt, hogy utáljam, ha így folytatja. Igazából nagyon is bejön ez az én vagy a király és mindent megkapok stílusa, de nem akarok beleesni a csapdájába. Nem akarok utána majd szenvedni miatta. Ismét közeledik, már az arcomon érzem a meleg leheletét.
  - Ne. - suttogom.
  - Enged, hogy bebizonyítsam neked, hogy más vagyok.
  - N-em vagy más. - dadogom. - Csak ki akarsz használni.
  - Ha engednéd, hogy megmutassam milyen vagyok, akkor rájönnél, hogy nem játszani és kihasználni akarlak téged. - suttogja.
  - De én nem akarom megismerni azt az énem, ami melletted lennék, nem akarok olyan lenni, amilyen te vagy.
  - Mert én milyen vagyok?
  - Te egy olyan fiú vagy, aki mindenkiből kihozza a rossz és pimasz énjét, de én nem akarok olyan csaj lenni, aki egy pasitól függ, nem akarok megváltozni.
  - Mellettem nem változnál meg, csak végre önmagad lennél. - néz a szemembe. - Bebizonyítom.
  És ismét megtörtént! Megint megcsókolt... Miért játszadozik velem? Mit élvez benne, hogy teljesen összezavar engem ezzel? Eleinte még sikerül visszatartanom magam és nem csókolom vissza, de eléri, hogy megtegyem. Túl gyengéd, túl aranyos és ahogy csókol, annak nem lehet ellenállni. A kezeim a puha hajába vezetem és hagyom magam elveszni a csókban...
  - Látod te is érzel irántam valamit. - suttogja. Vörös fejjel nézek rá, ő pedig vigyorog. Legszívesebben elásnám magam a legmélyebb pontjára a Földnek....

2 megjegyzés:

  1. Aaaa nagyon örülök hogy nem hagytad abba ezt a blogot :)
    Ez a resz is fantasztikus lesz nagyon tetszik ahogy irsz . Varomm a kovit;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon örülök, hogy folytatod ezt a blogod :) A történetet imádom, iszonyú jó ötlet mivel Harryt és Selenát is imádom. Kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem hamar hozod. Puszi :*

    VálaszTörlés