9.Reggeli ébresztő

Sziasztok!

Sajnálom a késést, de most újra itt vagyok és új résszel jelentkezem!

Remélem tetszeni fog nektek. Próbálom minnél izgalmasabbra

írni őket, kisebb-nagyobb sikerekkel.

Köszönöm a komikat és a feliratkozókat is! Nagyon örülök nekik.

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

------------------------------------------------------------------

  Nem is tudom, hogy mióta feküdhetek már az ágyamban és próbálok elaludni, sikertelenül. Egyszerűen nem megy. lehunyom a szemem, érzem, hogy fáradt vagyok, de valamiért mégsem tudok elaludni. Már minden pozíciót kipróbáltam, de semmi sem segített. 

  De azt hiszem, hogy pontosan tudom az okát. Harry tehet róla, csakis ő. Ha nem csókolt volna meg kétszer is pár órával ezelőtt - én pedig nem csókoltam volna vissza - akkor talán most nyugodtan tudnék aludni. De egyetlen egy problémám van, ami nem más mint az, hogy amint lehunyom a szemem, magam előtt látom a képét, amint közelít hozzám és lassan az ajakit az enyémre tapasztja. Miért vagyok képtelen kiverni őt a fejemből? Miért hallom a fejemben azt a mély csodálatos hangját, amint azt suttogja a fülembe, hogy igenis igaza van és érzek iránta valamit?
  Eddig tisztára abban a hitben éltem, hogy ki nem állhatom, hogy undorodom tőle, hiszen hány lány szívét is törte össze? Meg sem tudom számolni, de igazából jobb, hogy nem tudom... vagyis úgy érzem.
  Nem akartam én is felkerülni a listájára, akik beleszeretnek és végül pofára esnek, de van egy nagyon rossz megérzésem, hogy ezzel már elkéstem. Még nem teljesen, de már közel vagyok hozzá, hogy ne tudjak neki nemet mondani, pedig el sem tudjátok hinni, hogy mennyire szeretném. Ha valaki azt mondja nekem két héttel ezelőtt, hogy Harry-be leszek majd szerelmes, biztos vagyok benne, hogy kiröhögöm. Most viszont pontosan arrafelé tartok, hogy igaza lenne annak az embernek.... és ezt fáj beismerni. Fáj, hogy egy olyan srácba leszek talán teljesen belehabarodva, aki végül majd úgyis összetöri a szívem, neki pedig ez fel sem fog tűnni.
  Végighúzom az ujjam az alsó ajkamon és még mindig érzem, hogy mennyire duzzadt, még mindig magamon érzem a puha ajkát, amit egyáltalán nem bánnék, ha az nem az ő ajka lenne. Forrón csókolt én pedig átadtam neki magam - minden erőfeszítés nélkül - amit már nagyon bánok.
 

***

  Fogalmam sincs, hogy mikor aludhatam el, de az tuti, hogy nem korán, mivel úgy érzem, hogy még mindig fáradt vagyok. Nem is értem, hogy miért ébredtem fel, de akkor megéreztem, hogy valaki a kezem simogatja. A szemeim kipattantak és ijedtemben felsikítottam.

  - Mit keresel te itt? - kérdeztem a betolakodótól, aki az ágy szélén ült. - Hogy kerültél te ide? - húzódok a legtávolabb tőle.

  - Sajnálom nem akartalak megijeszteni. - mosolygott rám bocsánatkérően. - Jen, engedett be.

  - Egyszer ki fogom nyírni abban biztos vagyok. - morogtam az orrom alatt. Majd ismét ránéztem, ő pedig még mindig engem bámult. - Megtennéd, hogy nem nézel így? - kérdeztem tőle, miközben feljebb húztam magamon a takaróm.

  - Hogyan? - vigyorodott el még jobban.

  - Hát így. - mutatok rá. 

  De mint aki meg sem hallotta, hogy mit mondtam neki folytatta. Kezdett kínossá válni a dolog, de amikor közeledni kezdett hozzám, már kezdtem pánikolni, ugyanis tudtam, hogy mit akar és azt is tudtam, hogyha így néz rám akkor képtelen leszek neki ellenállni. Nem hagyhatom, hogy megcsókoljon! Nem hagyhatom neki, hogy ő nyerjen! Az nem lehet! A kezem hírtelen bukkant elő a takaró alól és állapodott meg a mellkasán, hogy ne tudjon közelebb jönni hozzám, de ezzel csak azt értem el, hogy a vigyora még szélesebb lett. 

  - Ne erőlködj. - suttogta. - Úgysem fogsz tudni nekem ellenállni, Sel.

  - Ne hívj így, még szép, hogy ellenállni fogok. - vágtam rá, miközben folyamatosan próbáltam eltolni magamtól, sikertelenül. Sokkal erősebb nálam mégis mit vártam, hogy simán sikerülni fog?

  - Mikor fogadod már el, hogy nem vagyok számodra közömbös? - kérdezi még mindig közel hajolva hozzám. 

  - Soha! - nézek a szemébe. - Mert nincs igazad! - próbáltam még magam is meggyőzni róla.

  - Hazudsz! - jelenti ki.

  - Már megint itt tartunk? - forgatom a szemem.

  - Igen. - fogta meg a kezeim, amik eddig a mellkasán üldögéltek, majd elvette őket onnan és összekulcsolta az övéivel. 

  Döbbenten bámultam rá. Miért van ilyen hatással rám az érintése? Miért érzem azt, hogy amint hozzámér a lábam alól kicsúszik a talaj és egyenesen lefelé zuhanok. Csak még nagyobb késztetést érzek arra, hogy a karjai közé vessem magam, mikor pontosan tudom, hogy milyen hülyeség lenne.

  - Ne vitatkozz magaddal. - morogja. - Mi lenne, ha adnál magadnak öt percet és nem próbálnád meg elrejteni az érzéseid? - nézett a szemembe.

  Akkor valószínűleg rádvetném magam. - válaszoltam neki magamban. 

  - Kérlek... engedj el. - motyogtam.

  - Miért? - hajol közelebb. - Mi lesz, ha nem engedlek el? - vigyorgott rám. - Végre kimutatod mit is érzel?

  - Harry... - kérleltem, de nem teljesítette a kívánságom.

  - Ne erőlködj, nem foglak elengedni. 

   Azt mindjárt gondoltam. - morgotam magamba.

  Ezek után minden az egyik pillanatról a másikra történt. Harry nem tétovázott tovább az ajkait az enyémre tapasztotta és szenvedélyesen csókolni kezdett, én pedig képtelen voltam az ellenállásra. Elengedte a kezeim én pedig a nyaka köré fontam őket, már szinte az ölében üldögéltem, amikor ráébredtem, hogy mi is történik. Persze tudtam, hogy már akkor messzire mentem el, mikor visszacsókoltam, de amikor észrevettem, hogy még az ölébe is ülök az ő keze pedig a pólóm alá vándorolt, azonnal ellöktem magtól.

  - Ne! - tiltakoztam azonnal. - Csak menj el. - nyögtem ki zihálva.

  Összeráncolt homlokkal nézett rám, tudtam, hogy nem érti mi rosszat tett, de gondolom neki mindez megszokott, de nekem nem és nem is akarom, hogy az legyen.

  - Mit csináltam? - kérdezi.

  - Semmit, csak most menj el. - válaszolom azonnal.

***

  Még mindig szörnyen érzem magam a reggeli műsor óta. Túl messzire mentem el. Már akkor ki kellett volna lökjem a szobámból, amikor megpillantottam, de persze nem voltam elég erős hozzá. Talán azért mivel azt szerettem volna, hogy maradjon. Igen biztosan ezért, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle...

  - Mi ütött beléd Sel? - lép be Jen a konyhába, ahová elbújtam. - Miért ment el olyan hamar Harry?

  - Én csak egyedül akartam lenni. - motyogom. - Te pedig mi a fenéért kellett őt beenged a szobámba?

  - Mivel tegnap is olyan jól elvoltatok gondoltam örülnél, ha ő ébresztene fel. - vonta meg a vállát.

  - Hát egy csepet sem örültem neki. - morogtam.

  - Pedig jobban tennéd, ha hozzászoknál, mivel ma náluk alszol este. - jelenti ki.

  - Tessék? - nézek rá kidűlett szemekkel. - Eszem ágába sincs, felejtsd el Jen. - tiltakozom.

  - Selena! - csattan fel. - Az előbbi nem kérdés volt, hanem utasítás.

  - Pontosan ez a bajom. - vágom rá. - Mi lenne, ha az életbe egyszer is megkérdeznéd, hogy én mit szeretnék?

  - Visszakapni a rajongóid, nincs igazam? - vonja fel a szemöldökét.

  - Igen ezt szeretném, de nem egy hazugsággal. - morgom.

  - Ezt már egyszer megbeszéltük. - sóhajtja.

  - Egyszer sem beszéltük meg, te csak kijelentetted, hogy ezt fogom tenni.

  - Szokj hozzá, hogy én tudom, hogy neked mi a jó. - és ezzel otthagyott.

  Morogva fordultam vissza a teámhoz, majd észrevettem, hogy itt felejtette a magazint, amit a kezében tartott. Utána nyúltam, de mikor megfordítottam félrenyeltem az italom, mivel én és Harry voltunk a címlapon. "Igaz a hír, az álompár tényleg együtt van!" virított a címlapon. Azonnal megkerestem azt az oldalt ahol 'rólunk' írnak.

Igaz a hír, az álompár tényleg együtt van!

  Az elmúlt napokban mindenki egy kérdésen csámcsog Mi van Harry Styles és Selena Gomez között?, de mi most választ adunk rá. El elmúlt napoknak nagyon sokszor látták együtt őket. A híres és fiatal énekesnő, még a filmjük bemutatójára is elkísérte Harry-t. Viszont ebből még egyáltalán nem jutottunk arra a következtetésre, hogy együtt lennének, egészen addig míg a nőcsábász - aki már nem is annyira az - meg nem csókolta az énekesnőt. Mindenki megdöbbent, de ez érthető is, hiszen senkinek sem tűnt fel eddig a percig, hogy lenne-e valami is közöttük. A premier utáni partira is elkísérte szerelmét, ahol tudomásaink szerint nagyon jól érezték magukat.

  Nagyon sok időt töltenek együtt, ez a tegnap estéből is látszik, hiszen az álompár kézenfogva sétálgatott London utcáin, összebújva. Néhányan azt is mondták, hogy Selena elég furcsán viselkedett, de amiután Harry megcsókolta őt minden megváltozott. Vajon az énekesnő ennyire szerelmes a fiatalemberbe, hogy már a csókjai nélkül nem is tud élni? Mindenki arra kíváncsi, hogy mikor lesz majd a világ tudtára adva a kapcsolatuk, hogy mikor vállalják fel végre, hogy együtt vannak. Biztosak vagyunk benne, hogy vannak jó páran akik nem örülnek a kapcsolatuknak, hiszen Selena is gyönyörű lány, akiért millióan odavannak, ahogy Harry is egy ellenállhatatlan fiú, akiért lányok milliói rajonganak. Kíváncsian várjuk meddig tart majd a kapcsolatuk!

  Miután elolvastam a cikkel köpni-nyelni nem tudtam. Te jóságos ég! Az embereknek teljesen elment az eszük... ám ekkor megszakította a gondolataimat a csengő hangja. Vajon ki a fene lehet most?