2013. november 23., szombat

4.Most csak viccelsz, ugye?

Sziasztok!
Sajnálom, hogy múlthéten nem volt és hogy ez is ilyen
rövid lett, de egyszerűen nincs időm írni. Túl sok tanulnivalóm 
van és még ma az 1DDay is lesz, szóval túl sok minden egy napra.
Ígérem, ha végre abbamaradnak a félévik és a sok tanulnivalók
akkor megajándékozlak titeket egy hosszú résszel, ugyanis a fejemben
megvan csak le kell írjam a következőt. Remélem nem haragszotok rám!
Jó olvasást! 
                   Puszi Evelyne!



                                                                                                          

   A kocsiban csak a tegnapi napra tudtam gondolni. Mostantól egy teljesen új élet veszi kezdetét, amibe úgy csöppentem bele, hogy rákényszerítettek. Nehezen tudom elfogadni, de tudom, hogy nincs visszaút, nem tudok már semmit sem tenni... Egyáltalán nem akartam vele aludni, de akkor mégis, hogy kerültem a mellkasára reggelre? Miért kedves velem, ha tudja, hogy ki nem állhatom? Annyi, de annyi megválaszolótlan kérdésem van, amire tudom, hogy valahol megvan a válasz, csak félek szembenézni velük. De ami a legjobban zavar azok az újságok és a rólunk szóló cikkek, meg persze a média. Mindenhol csak mik vagyunk, mindenki azt próbálja megfejteni, hogy mióta vagyunk együtt. Még most is a fejemben motoszkálnak a kérdések, amiket még a kapuban kaptam. "Mióta vagytok együtt? Miért titkoljátok? Szerelmes vagy Harrybe? Milyen vele lenni? Hogyan ismerkedtetek meg? Mióta tart a kapcsolatotok?". De ezek nem is zavartak annyira, mint az egyik, amit még most sem tudok kiverni a fejemből "Milyen vele az együttlét?" ennél a kérdésnél megsemmisültem, de nem törődtem vele, beszálltam a kocsiba. Jen el sem tudja képzelni, hogy mit fogok rendezni csak érjek haza. Akkora balhé lesz mint még soha. Hogy a francba gondolta azt, hogy csak úgy otthagy? A gondolkozásomat Joe zavarta meg.
  - Kisasszony megérkeztünk! - szállt ki a kocsiból, majd nekem is kinyitotta az ajtót.
  - Köszönöm! - mosolyogtam rá, mivel rá egyáltalán nem voltam mérges. Mérgesen nyitottam be a házba. A düh, amit már egy ideje bent tartok most ki akar törni, és ki is fog. - Jen, hol vagy? - kiállítottam el magam.
  - Jó reggelt, kisasszony. - köszöntött a bejárónőnk. - A menedzsere a konyhában reggelizik.
  - Köszönöm Amber. - a konyha felé sietettem, amint benyitottam Jen rámkapta a tekintetét. - Jen, nem hiszem el, hogy otthagytál! - akadtam ki.
  - Sel, ne kezdj el megint hisztizni. - sóhajtott. - Igen otthagytalak, de azért mert nem voltál jól.
  - Aha, persze. Én meg  hülye vagyok. - forgattam a szemeim. - Ugyanúgy otthagytál volna, ha semmi bajom sem lett volna, csak azért, hogy ma mindenhol mi menjünk.
  - Selena! Én tudom, hogy mi tesz jót neked és az, hogy összejössz Harryvel nagyon jót fog neked tenni.
  - De én nem akarok, nem akarok vele összejönni. - csaptam a pultra. - Miért nem lehet ezt felfogni?
  - Ebben nem te döntesz. - jelentette ki. - Különben is már ma meg fogjátok magatokat mutatni a nagyvilágnak. - ezt meg, hogy a fenébe értette?
  - Kizárt dolog, nem megyek vele sehová sem. - kiáltottam.
  - De mész, és a többiek is ott lesznek. A fiúknak ma lesz a filmjük premierje, amin neked is meg kell jelened Harry partnereként. Nincs semmi kifogásod! - nézett rám, mikor látta, hogy meg akarok szólalni. - El fogsz menni, szép leszel és meglátod, hogy jó lesz.
  - A francokat lesz jó! - mordultam rá. - Ha arra törekszel, hogy tönkretedd az életem nagyon jó úton haladsz. - vágtam hozzá majd kiléptem és a szobám felé vettem az irányt, de sajnos még hallottam amit utánam kiabált.
  - Hétkor kezdődik, a ruhád a szobádban van, addigra készülj el. - morogva rohantam fel a lépcsőn és zárkóztam be a szobámba.
  Nem érdekelt semmi sem, ledőltem az ágyra és próbáltam lenyugtatni magamat. Nem akarok elmenni arra a premierre, főképpen nem vele. Itthon akarok maradni a szobámban, magamban. Semmi sem érdekel, ha csak így tudom visszaszerezni a rajongóimat akkor inkább leszek újból egy normális lány, aki nincs minden egyes nap a hírekben. Selena ezt most fejezd be! - parancsoltam magamra. Nem fogom hagyni, hogy csalódást okozzak neki, azoknak akiket szeretek, akik eljuttattak idáig, nem hagyom őket cserben. Össze kell magam szednem, el fogok menni és megcsinálom, még akkor is ha semmi kedvem hozzá, értük megcsinálom.
  Feltáplázkodtam az ágyról és elindultam a gardróbomba, ahol egy csodaszép ruha fogadott. Lila selyemanyagból készült, és a derekán volt egy öv. Imádom ezt a színt, Jen nagyon jól tudja, legalább valami lesz, amivel jól fogom magam érezni. A táskáim között kezdtem kutakodni. Egy csillogó fekete retikülön akadt meg a szemem, ehhez választottam egy fekete magassarkút, aminek a sarka csillogott. Ez jó lesz! - gondoltam magamban. Már csak kiegészítőket kell keressek és minden kész lesz. Egy egyszerű lila kövekből kirakott fülbevalón akadt meg a szemem és egy fekete gyűrűn. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy milyen legyen a hajam és a sminkem.
  Mivel még volt pár órán úgy gondoltam, hogy az még ráér. Bementem a fürdőszobába és megengedtem a vizet a kádban. Beletettem a kedvenc habfürdőmet és vártam, hogy megteljen... Egy órán Keresztül áztattam magam és próbáltam elhitetni magammal, hogy minden csodásan fog sikerülni, hogy nem vallok kudarcot. Egy törölközőt csavartam magamra, majd felvettem egy alsóneműszettet. A hajamat megszárítottam, mivel már nem sok időm volt készülni kezdtem. Bedugtam a hajgöndörítőt és míg az melegedett én felöltöztem. A ruha csodásan passzolt hozzám, bár egy kicsit rövid volt, de nem törődtem vele. leültem a tükör elé és a kezdetét vettem a hosszadalmas munkának amit a hajamra szántam. Alig egy óra alatt kész is voltam, a sminket nem vittem túlzásba, csak épp feltettem egy kis szempillaspirált és szemceruzát. Mikor úgy éreztem, hogy kész vagyok a tükör elé álltam. Meg voltam magammal elégedve.
  - Selena ugye kész vagy? A fiúk mindjárt itt vannak. - hallottam Jen hangját az ajtó mögül. Mély levegőt véve sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam azt.
  - Igen, amint látod kész vagyok. - néztem rá.
  - Helyes. - mosolygott rám. - Most pedig nézzük, hogy mit is kell tenned. - szemforgatással díjaztam a mondatát. - Először is végig mosolyognod kell, nem számít, hogy mi történik mosolyognod kell. - bólintottam. - Harry mellől sosem mehetsz el és ami még fontos, hogy a kezét kell fognod végig. - csodás, ne csókoljam meg? - Boldognak kell lássanak titeket, hogy tényleg elhiggyék, hogy együtt vagytok talán még egy csóknak is el kell csattannia.
  - Az kizárt dolog. - jelentettem ki. - Minden mást megcsinálok, de azt nem, azt sosem fogom megtenni.
  - Ha nem is ma, de egyszer megfogod, hiszen így a vak is látni fogja, hogy csak megjátsszátok az egészet. - most kivételesen örültem, hogy a csengő megzavarta Jen hegyi beszédét. - Ez biztosan Harry lesz. Gyere le, ne keljen felküldjem érted. - indult lefelé.
  Kellett nekem a csókra gondolni, tudhattam volna, hogy ez is benne lesz, de egy biztos én nem fogom neki engedni, hogy megcsókoljon. Az kizárt! Visszamentem a táskámért és már indultam lefelé szép lassan... Harry a nappaliban állt. Fekete nadrágban, ingben és zakóban. Lélegzetelállítóan nézett ki.
  - Szia. - mosolygott rám. - Gyönyörű vagy.
  - Szia. - sétáltam oda hozzájuk.
  - Sel viselkedj rendesen, hiszen ez a jövődön múlik. - nézett rám ismét Jen.
  - Jól van már, ne kezd megint, mert már elégszer hallottam. - forgattam a szemeim. Harry megfogta a kezem és kisétáltunk a házból.
  - Lazíts már. - nevetett mellettem. - Nem foglak megharapni, bár szívesen megtenném.
  - Inkább fogd be. - mordultam rá. Megállt és engem szembe fordított magával, fura érzés járt át. Mélyen a szemeimbe nézett, közeledni kezdett felém. - Micsinálsz? - meredtem rá, a kezeim a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
  - Simon azt akarja, hogy megcsókoljalak a premieren, szóval gondoltam gyakorolunk egy kicsit. - jelent meg a perverz mosolya.
  - Azt felesd el, én nem fogok veled csókol... - nem hagyott időt befejezni, az ajkai az enyémen landoltak.....

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó :) ÁÁÁÁ megcsókolta!! ugye ellöki magáól? mondd hogy ellöki magától :)) nagyon teszik

    VálaszTörlés
  2. oh my god.most találtam rá a blogra de egyszerűen már bele is szerettem.nagyon de nagyon imádom,és a vége oh my god.nagyon várom a következő részt!<3 :D :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!:) Új olvasód vagyok, de nagyon-nagyon tetszik a történet:) Remélem minél előbb érkezik a rész, mert rettenetesen kíváncsi vagyok :33
    xxx. Szintia:)

    VálaszTörlés