5.Talán mások?

Sziasztok!

Hosszú-hosszú kihagyás után itt van az új rész. Sajnálom, hogy

ennyit késtem vele, de valahogy nem jött az ihlet. Mostantól

viszont megpróbálom, ha nem is hetente hozni a részeket, kéthetente

legalább. Gondolom páran azt hittétek, hogy már nem akarom 

folytatni ezt a blogot, de erről szó sincs. Sok ötletem van így

biztosan folytatódni fog. Remélem örültök neki, hogy ismét megnyitja a kapuit.

Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok a részhez, szóval kérlek titeket, mondjátok

el a véleményeiteket. Remélem tetszeni fog az új design is. Úgy gondoltam, 

hogy itt az ideje frissíteni. Köszönöm szépen a 18 rendszere feliratkozót és

az előző részhez érkezett komikat is. Még egyszer sajnálom a kihagyást.

Jó olvasást!

                          Puszi Evelyne!

                                                                                                

  A düh egyre nagyobb lett benne. Nem akartam hinni a szememnek, hogy a francba volt képes ilyen egyszerűen megcsókolni? Bár mit is vártam tőle? Neki senki sem ellenáll, biztosan azt hitte, hogy én sem fogok, hát tévedett. Ellöktem magamtól, majd a kezem az arcán csattant. Velem nem lehet így bánni, amikor én valamit nem akarok akkor az nem fog megtörténni. Mérgesen néztem rá, Ő pedig nagyra nyílt szemekkel.
  - Mi bajod van? - mordult rám. Most komolyan ezt kérdezte, komolyan nem tudja, hogy mi bajom van? - Engem nem pofozhatsz csak úgy fel.
  - Csak úgy? - vonom fel az egyik szemöldököm. - Megvolt rá az okom - bököm meg.
  - Mégis mi?
  - Te most komolyan ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted magad? - továbbra is csak bámul. - Engem nem csókolhatsz csak úgy meg - emelem fel egy kicsit a hangom.
  - Én pedig nem vagyok hozzászokva, hogy a lányok csak úgy felpofozzanak - mordul rám. - Különben is egyszer úgyis megtörtént volna, hiszen "együtt" vagyunk - vigyorog perverzen.
  - Hát, ha velem leszel akkor biztosan hozzáfogsz szokni, mert ha így folytatod elég sokszor fog megtörténni.
  - Édes - fogja meg az állam - ne hidd, hogy hagyni fogom - a szája ismét csak milliméternyire van az enyémtől - vannak módszereim, amivel megtudom akadályozni, hogy megtedd.
  - Nem hiszem - nevettem szembe. - Kitartó vagyok és semmi sem akadályozhat meg abban, hogy felpofozzalak.
  - Azt majd meglátjuk - vigyorog. - Most pedig menjünk, különben el fogunk késni - fogja meg a kezem, amit leszívesebben elrántottam volna, de eszembe jutottak Jen szavai.
  Annyira elegem van belőle, pedig még csak három napja ismerem, de már kihozott a sodromból és ha belegondolok még csak most fog minden kezdődni. Lehet, hogy neki könnyű, hogy a 'pasim' kell eljátszodja, de nekem nem. Én nem esek olyan könnyen szerelembe és nem is tudok olyan jól játszani. Morogva lépkedek mellette, vigyázva, hogy ne botlodjak meg semmiben sem. Kitárja nekem a kocsi ajtaját, majd várja, hogy beszálljak. Helyet foglalok Niall mellett, Harry pedig mellettem. A kezemért nyúl, majd összekulcsolva az ölébe ejti. Mérgesen nézek a kezünkre, majd rá.
  - Mi van? - kérdezi.
  - Megtennéd, hogy elengeded a kezem? - vonom fel a szemöldököm. A kocsiban mindenki hallgat, pedig biztos vagyok benne, hogy ők nem ilyen csendesek általában, csak most élvezik a műsort.
  - Nem - morogja, majd az ablak felé fordul.
  - Történt valami köztetek? - kérdezi Liam, aki velem szemben ül. Miért kell úgy tenni, mintha nem láttak volna semmit sem az előbbiből? Miért kell ilyen seggfejeknek lenniük?
  - Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád - forgatom a szemem.
  - Harry, édes történt valami az arcoddal? - vigyorgott Louis. - Vagy mitől lett ilyen piros? - tudom, hogy szeretik egymást szívatni, de mi lenne, ha ezt nem előttem tennék?
  - Kérdezd Selenát - nézett rá, szikrázó szemekkel.
  - Felpofoztam - vontam meg a vállam. Tudom, hogy tudják, de úgysem hagynának békén míg az én számból nem hallják.
  - Hazza! Nem gondoltuk volna, hogy hagyod, hogy egy lány felpofozzon - röhög fel Zayn, majd mindenki sorra a kocsiban, minket kivéve.
  - Meglepett jó? - förmed rájuk. - Senkinek sem hagyom, hogy felpofozzon és ezentúl neki se fogom hagyni - néz rám mérgesen. - Le lehet rólam szállni - emeli fel a hangját, mire a többiek abbahagyják a nevetést.
  Kezdem magam egyre furcsábban érezni. Miért lett ilyen mérges? Oké gondolom nem tetszett neki, hogy felpofoztam, de ez csak egy pofon, ettől még nem fog összedőlni a világ. Bár, ha a híres Harry Stylesról van szó akkor ez egy újdonság lehet az életében. Megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek az a személy, akitől először kapott pofont, ezen halkan fel is kuncogtam, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
  - Ne nevess, mert megbánod - suttogta rekedtes hangján a fülembe, amitől kirázott a hideg. Rémisztő a hangja, amikor mérges.
  - Hogy? - kérdezem, hogy csak Ő hallja.
  - Azt majd meglátod - duruzsolja.
  - Miről beszéltek ti ott ketten? - mutat ránk Louis. - Nem illik tömegben sugdolózni.
  - Aki kíváncsi hamar megöregszik - vágom rá, mire a mellettem ülő Harry felkuncog.
  - Már nem tudom eldönteni, hogy ti most utáljátok egymást vagy kezditek kedvelni egymást? - néz ránk érthetetlenül Niall.
  - Utáljuk egymást! - vágjuk rá egyszerre, egymásra nézzünk és elmosolyodunk.
  - Nekem nem úgy tűnik - kuncog fel Liam.
  Az út további része csendesen telt vagyis a részemről. A fiúk végighülyéskedték az egészet, ami viszont furcsa volt, hogy Harry nem nevetett egyik béna viccükön sem, komoran ült mellettem és szorongatta a kezem. Én ki nem állhatom őket, mégis voltak olyan pillanatok, hogy visszatartottam a nevetést. Mi baja lehet? De ki a francot érdekel. Lassan megérkeztünk, kinyitották nekünk az ajtót. Mivel mi ültünk a szélén először Harry szállt ki, majd a kezét nyújtotta nekem, hogy kisegítsen. Eltettem a morgós énem és egy bájos mosolyt erőltettem magamra. Elfogadtam a kezét, majd miután kiszálltam összekulcsoltuk azokat. Már most hatalmas tömeg állt a mozi előtt, nagyot nyeltem, majd elindultunk.
  - Nem kell izgulnod - hajol a fülemhez Harry.
  - Tessék? - kérdezem halkan.
  - Úgy szorongatod a kezem, hogy mindjárt eláll a vérkeringésem - mosolyog rám.
  - Bocsi - motyogom. - És nem izgulok, csak fogalmam sincs, hogy mi a francot kéne tennem.
  - Csak lazíts és minden simán fog menni - néz a szemembe.
  Neki könnyű ezt mondania, én viszont nem vagyok hozzászokva, hogy pasikkal legyen a címlapokon. És tudom, hogyha valamit elszúrók akkor Jen a nyakamat veszi. Nem akarom ezt tenni, de már nincs mit tennem. Bele kell törődnöm, hogy már nincs visszaút, hogy már hiába akarnám visszacsinálni nem lehet. El kell játszanom a barátnőjét és kész.
  - Selena, Harry megállnátok egy képre? - kérdezi az egyik fotós. Felnézek Harryre, aki bólint. Megállunk, a kezét a derekamra teszi én pedig a kezére, mindketten mosolyogva nézünk a fotós felé, pedig legszívesebben ismét felpofoznám. - Köszönjük.
  Tovább haladunk, a fiúk már nem követnek mivel megállították őket az újságírók. Egy kipirosodott arcú lány ugrik elénk, kezében papírokkal. Látszik rajta, hogy teljesen szét van szórva, hogy azt sem tudja mit csináljon.
  - Gyertek velem - int felénk. - Szeretnének nektek feltenni néhány kérdést.
  Ettől féltem a legjobban! Megint a kérdések, mi a fenét válaszoljak majd, ha megkérdezik, hogyan találkoztunk vagy mióta vagyunk együtt? Ezeket még nem beszéltük meg és az elég furán jönne ki, hogyha én egyet mondanák, Ő pedig másat. Egy mosolygós barna hajú nő előtt állunk meg, akinek a kezébe egy diktafon van. Csodás, ha valamit elszúrok akkor az egész világ tudni fog róla.
  - Sziasztok srácok - mosolyog ránk bájosan.
  - Helló - köszönünk egyszerre.
  - Hogy vagytok?
  - Köszönjük jól - köszörüli meg a torkát Harry.
  - Ennek nagyon örülünk - mosolyog. - Selena, ha jól tudom a tegnapi interjúdban azt mondtad, hogy nincs barátod - nagyot nyeltem. - De most úgy tűnik, hogy mégis van, miért nem mondtad el?
  - Én nem tudom, még nem szerettük volna a világ tudtára adni - motyogom.
  - Hogyan ismerkedtetek egymással? - fogalmam sincs, hogy mit mondjak erre, de Harry megelőz, mielőtt valami butaságba kezdenék.
  - Egy barátom bulijában találkoztunk pár héttel ezelőtt - válaszolja határozottan. - Elég sokat beszélgettünk, majd a másnapot együtt is töltötte velünk Selena és hát kialakult - nevette el magát.
  - Szóval szerelem volt első látásra?
  - Igen úgy is mondhatjuk - vigyorog.
  - Mióta vagytok együtt és miért titkoltátok idáig? - felém fordult. Magamban imádkoztam, hogy ne mondjak semmi hülyeséget. Nagy levegőt vettem, majd megszólaltam.
  - Egy hete jöttünk össze - találom meg a hangom. - Ezidáig pedig azért titkoltuk, mivel még nem éreztük azt, hogy készen állunk a világ tudtára adni a kapcsolatunkat.
  - De most mégis megtettétek. Miért?
  - Úgy gondoltuk, hogy a filmünk premierje pont jó lesz a bejelentéshez.
  - Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre - mosolyog. - Kívánunk nektek sok boldogságot. Sziasztok.
  - Szia.
  Nagy kő esett le a szívemről, mikor magunkra hagyott minket. Ahhoz képest, hogy mennyire féltem, nem is ment olyan rosszul. Szerintem mindent elhitt, amiket mondtunk. Hírtelen megállt, majd maga felé fordított. Nem értettem, hogy mit akar, de a szívem már így is gyorsabban vert a kelleténél.
  - Micsinálsz? - suttogtam.
  - Mindenki minket néz - lép közelebb, mire az orrunk összeér. - Ugye nem fogsz itt is pofonvágni? - kérdezi gyengéden.
  - Miért csinálod ezt? - nyelek egyet.
  - Nem akarom magamra haragítani Simont, ahogy te sem Jent, szóval nincs más választásunk. - néz a szemeimbe. - Ez csak egy csók, nem fogsz belehalni és meglátod nem is lesz olyan rossz - vigyorog rám perverzül.
  - Rendben - sóhajtom. Igaza van, nem akarom, hogy Jen ennél is jobban kiboruljon, de nem is akarom megcsókolni, de nincs mit tennem. A keze a derekamra vándorol és közelebb húzott magához, éreztem a leheletét az arcomon, majd a száját is az enyémen. Lehunytam a szememet és arra gondoltam, hogy ezt a rajongóimért teszem. A kezem a nyaka köré  fontam, majd átadtam magam a gyengédségének. Be kell, hogy valljam, nem is csókol olyan rosszul, sőt nagyon is jól csókol. Miután az ajkaink elváltak, a homlokát az enyémnek döntötte. A szemébe néztem, ami csillogott. Ha most nem tudnám, hogy milyen fiú is Ő azt mondanám, hogy nem bánom, hogy a barátját kell eljátszanom, de sajnos tudom...
  - Látod, nem is volt olyan rossz - suttogja.
  - De nem fog hamar megismétlődni, szóval tartsd észben ezt a pillanatot - vigyorgok rá.
  - Azt te csak gondolod - neveti el magát, majd megfogja a kezem és a fiúkhoz sétálunk akik már a mozi előtt várnak ránk.
  - Láttuk ám a kis akciótokat - vigyorog Louis.
  - Mindenki rólatok beszél - folytatja Liam.
  - Tudjuk - vágja rá Harry. - Mehetünk? - fordul felém, én pedig bólintok.
 

***

  Úgy gondolom, hogy a fiúk filmjének köszönhetően egy kicsit megváltozott az elképzelésem róluk. Bár még mindig nem kedvelem őket, de már nem is utálom annyira őket. Érdekes volt hallgatni, ahogy a családjukról és az életükről beszélnek. Nem is tudtam, hogy Harry 16 évesen pékségben dolgozott. Sosem gondoltam volna róla, hogy vala dolgozott, de kellemeset csalódtam. Viszont azt el tudtam képzelni, hogy mennyire izgultak az első turnéjuk előtt, hiszen én is majdnem megörültem, de ők legalább ott voltak egymásnak én magamba voltam. Zayntől nagyon kedves dolognak tartottam, hogy vett egy házat az anyukájának és a testvéreinek. Mindegyikőjükről megtudtam egy kicsit, amit eddig nem gondoltam volna rólunk. Lehetséges, hogy nem olyanok amilyennek én elképzeltem őket? Még nem tudom, de úgy érzem, hogy ez hamarosan ki fog derülni. Liam és Harry arról is beszélt, hogy ők olyan barátnőt szeretnének maguknak, akik nem azért vannak velük, mert híresek, hanem önmagukért. Hát ezt elég furcsa volt Harrytől hallani, azok után, hogy hány lánnyal volt már eddig, de mindegy.

  - Tetszett a film? - kérdezi miközben kifelé haladunk a moziból.

  - Úgy is mondhatjuk - vonom meg a vállam. - Hová megyünk most? - kérdezem.

  - Bulizni, hová máshová - visít fel Louis.