2013. november 9., szombat

3.Nincs visszaút!

  Sziasztok!
Szombat van, tehát új rész. Remélem örültök neki.
Mivel még a történet elején vagyunk, ne várjatok nagy
fordulatokat, de megígérem nektek, hogy lesznek, pár rész 
múlva. Sok mindent kellesz eljátszanak.... Nagyon boldoggá 
tesztek azzal, hogy már 11 rendszeres olvasóm van és két díjam,
amit a mai nap folyamán ki is fogok tenni. Köszönöm az előző
részhez érkezett komikat is, remélem ehhez is kapok majd!
Jó olvasást!
                           Puszi Evelyne!



                                                                                                                          
 
  Amikor felébredtem egy puha ágyban voltam. Hírtelen azt hittem, hogy mindent csak álmodtam, hogy Simon nem is járt nálunk és nem is szerette volna, hogy eljátsszam Harry barátnőjét. Reménykedtem benne, de amikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen szobában találtam magam. Minden beugrott, rá kellett, hogy jöjjek semmit sem álmodtam. Eljöttünk a fiúkhoz és Simon nekik is elmondta a tervét, ami persze nem tetszett Harrynek. Hiába próbálta meggyőzni, hogy neki nem kell álbarátnő, nem sikerült, ahogy nekem sem. Majd rosszul lettem. Ha jól emlékszem akkor Harry jött utánam, majd innen minden kiesett. Megfordultam az ágyban. Bárcsak ne tettem volna, Harryvel találtam magam szembe.
  - Jobban vagy? - kérdezte aggódóan. Miért aggódik értem? Egyáltalán hol a fenében vagyok? És mit keres Ő mellettem?
  - Mit keresek én itt? - néztem rá, összehúzott szemöldökkel.
  - Rosszul lettél és Jen nem akarta, hogy ilyen állapotban haza menj, így nálunk maradtál. - itt hagyott, hát köszi szépen Jen. - Az orvos azt mondta, hogyha felébredsz enned kell. Miért nem ettél egész nap?
  - Ne akarj kioktatni, jó? Semmi közöd hozzá, hogy miért nem ettem.
  - Nyugodj már meg, csak segíteni akarok neked. Simon ki fog nyírni, ha valami bajod lesz.
  - Hát akkor már kezdheti is, mivel elég sok bajom van, nem is tudom, hogy melyik idegesít jobban... - forgattam meg a szemeim. Csak sóhajtott egyet, majd folytatta a mondókáját, mint aki meg sem hallottam azt amit mondtam neki.
  - Mit hozhatok neked enni? - kérdezi.
  - Semmit, nem vagyok éhes. - semmit sem akarok csak minnél távolabb lenni tőle. Miért hagyott itt? - Haza akarok menni! - jelentettem ki.
  - Selena, ezt fejezd be. - mordult rám. - Amiután ettél és már jobban vagy tőlem mehetsz is, de csak utána, addig nem. Szóval mit hozhatok? - teszi fel a kérdést ismét. Mivel látta, hogy nem fogok válaszolni neki ismét megszólalt. - Palacsinta jó lesz?
  - Jó. - fordultam meg a másik oldalamra. Felkelt az ágyból és kiment a szobából.
  Végre elment. Mi a fenét keresett mellettem? Szinte biztos vagyok benne, hogy ez az Ő szobája, mivel mindenhol érzem az illatát, ami be kell, hogy valljam tetszik, de ez nem fogja azt jelenteni, hogy valaha is meg fogom kedvel vagy meg fog róla változni a véleményem. Egyet viszont tudok, hogy minnél hamarabb el akarok innen tűnni, nem akarok vele egy szobában lenni, aludni meg még úgysem. Jen el sem tudja képzelni, hogy mekkora balhét fogok otthon rendezni neki ezért, hogy a francba hagyhatott itt? Tudom én azt! Mivel az ő szemében mi már egy 'pár' vagyunk, ami természetesen sosem fog bekövetkezni, nem csak azért mert egyikünk sem szeretné, hanem mert nem illünk össze, két különböző világban élünk... vagyis nem, de semmiben sem hasonlítunk, teljesen mások vagyunk. Nekem csak egy valami fontos, hogy a rajongóimat boldoggá tegyem, neki pedig ott van a csajozás, bulizás, meg még sok minden. Nekem ezekre még csak időm sincs, de ha lenne sem vinném annyira túlzásba, mint Ő.
  Felültem az ágyban, annyira gyengének érzem magam, de mégis mit vártam, hogy teli legyek energiával, mikor nem is ettem... Nem egyszer csináltam ilyet, de csak most lettem tőle rosszul. Az ajtó kinyílott, Harry lépett be rajta egy tálcával a kezében. Letette mellém, majd leült és várta, hogy enni kezdjek, de nem tettem.
  - Egyél. - mutatott a palacsintára. Sóhajtott egyet, majd megfogta a villát és levágott vele egy kicsit belőle, a szám elé tartotta, én pedig kérdőn néztem rá.
  - Micsinálsz? - ugye nem akar megetetni.
  - Megetetlek, ha már magadtól nem akarsz vigyorog rám.
  - Azt már nem. - kaptam ki a kezéből a villát. - Inkább eszem magamtól, minthogy te etess. - nagyon finom volt, nem is tudtam, hogy tud sütni, bár az is lehet, hogy nem is Ő csinálta.
  - Miért utálsz ennyire minket? - kérdezte hírtelen.
  - Nem utállak titeket, vagyis egyikőtökkel sincs semmi bajom, csak veled. - vallottam be.
  - Miért pont velem?
  - Mert nem is tudom, hogy mondjam. Utálom az olyan pasikat amilyen te vagy. - vontam meg a vállam, Ő pedig türelmesen várta, hogy folytassam. - Minden nap más lánnyal hoznak össze téged, te pedig fogadjunk, hogy több mint a felének a nevére sem emlékszel. Lehet, hogy neked jó érzés, hogy a lányok tapadnak rád, de arra nem gondoltál még soha, hogy mennyire fájhat az nekik, mikor megmondod, hogy csak egy éjszakára kellettek neked?
  - Van igazság abban, amit mondasz, de nem ilyen vagyok vagyis nem teljesen ilyen. Az tény, hogy szeretek a lányokkal játszadozni, de hosszabb kapcsolataim is voltak és ha jól vettem ki Simon szavait akkor hamarosan lesz még egy hosszabb kapcsolatom. - vigyorgott rám.
  - Ne is álmodj róla! Soha sem fogom eljátszani a "barátnődet". Soha! - jelentettem ki.
  - Szerintem ezt már eldöntötték helyettünk. - nevetett fel. - Nekem sem tetszik, de nincs mit tenni.
  - Dehogy nincs! Még nem mentünk bele sem... - folytatni akart, de félbeszakított.
  - Szerintem már túl késő. - tolta elém a telefonját, amibe egy cikk volt rólam. "Selena Gomezt pár órával ezelőtt látták a One Direction ház előtt, menedzserével és Simonnal. Selena menedzsere távozott, de az énekesnőt, még nem látták kijönni a házból. Vajon Selena hazudott a mai interjúban a szerelmi életéről? Hiszen azt nyilatkozta, hogy senki sincs a láthatáron. Most pedig a fiúk házában tölti az éjszakát? Vajon melyik bandatagnak lopta el a szívét? A nőcsábász Harry Stylesnak, vagy esetleg Niall Horannek? Még nem lehet tudni, de reméljük hamarosan kiderül, hogy ki a szerencsés."
  Francba! Ezt nem hiszem el! Honnan a fenéből ilyen jól informáltak? Nem igaz, hogy nincs semmi magánéletünk sem, ebből már nem tudok kijönni jól. Vissza akartam lépni, bíztam benne, hogy meg tudom győzni Jent, de innen már nincs visszaút. El kell játszanom a barátnőjét... De én nem akarom, hogy ez legyen, nem akarom, hogy a barátom legyen. Nincs rá szükségem, csak egy rendes kapcsolatra, amiben igaziak az érzelmek, nem pedig megjátszottak. Egyáltalán mit gondolt Jen, hogy leszek képes megjátszani az érzéseimet? A szerelmet nem olyan könnyű megjátszani vagy ha talán sikerülne is akkor az is lehet, hogy a végére tényleg beleszeretnék, ami nagyon nem lenne jó... Bármi is lesz én ebből csak rosszul jöhetek ki.
  - Ez nem lehet igaz. - morogtam. A telefonom rezegni kezdett. SMS-em érkezett Jentől: "Eszedbe se jusson hazajönni, a ma éjszakát ott fogod tölteni. Szinte mindenhol te vagy a fő téma, jó úton haladunk. Jobban teszitek, ha holnapra kijösztök egymással, mert már megvan a programotok" Ahogy elolvastam máris tárcsázni kezdtem Jent, nem érdekelt, hogy Harry mellettem ül és hülyén néz rám. - Jen ezt nem teheted velem! - emeltem fel a hangom. - Nem akarok itt maradni, sem vele aludni és legfőbbképen a holnapi na....
  - Fejezd be a hisztizést és aludj. - nyomott ki. Hát ezt nem hiszem el, a telefonom elhajítottam, az sem érdekel ha eltörik.
  - Mi történt? - kérdezte Harry.
  - Jen tönkre akarja tenni az életem. - morogtam. - És, hogy tisztázzuk, nem fogok veled aludni. - mire csak nevetni kezdett. - Mi olyan vicces?
  - Hogy ennyire félsz tőlem. - folytatta nevetést. - Nem fogok rád mászni, ha erre gondolsz.
  - Nem félek tőled. - néztem a szemeibe. - Csak nem akarok veled aludni.
  - Miért?
  - Csak....
  - Ugye nem azt akarod mondani, hogy még egy fiúval sem aludtál együtt? - lesütöttem a szemem, ezzel teljesen elárulva magam. Igaza van még nem aludtam senkivel sem együtt, de nem tervezem azt, hogy Ő lesz az első. - Szóval nem. Nyugi nem foglak bántani elég nagy az ágy, elférünk rajta ketten is.
  - Szemét vagy. - kívülre fordultam és behunytam a szemem.

***

  Reggel arra ébredtem, hogy nagyon melegem van. Amikor kinyitottam a szemem majdnem felsikítottam. A fejem a csupasz mellkasán pihent, ahogy az egyik kezem is. Mi a fenét csinálok. Basszus! Ahol hozzáértem égett a bőröm, ahol Ő is ahol hozzámért.
  - Jó reggelt szépségem! - hallottam egy rekedtes hangot, amitől ugrottam egyet. Ijedten néztem rá, de Ő csak vigyorgott. - Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy nem akarsz velem aludni.
  - Nem is! - morogtam.
  - Látom. - röhögött. - Azért bújtál hozzám az éjszaka közepén. - hogy mit csináltam? 
  - Az lehetetlen. - jelentettem ki.
  - Pedig így volt. - vigyorgott továbbra is. - Jen küldetett neked tiszta ruhákat. - mutatott az ajtó mellé.
  - Hol a fürdőszoba? - balra mutatott, én kipattantam az ágyból, felkaptam a szatyrot és már el is tűntem onnan.
  Ahogy beléptem be is csuktam magam után az ajtót, nagyot sóhajtottam, majd megengedtem a vizet a zuhanyzóba. Ledobtam magamról a tegnapi ruháimat és beálltam a meleg víz alá. Gondolkozni kezdtem. Hogy a francba kerültem én a mellkasára? Nem tudom elhinni, hogy én ezt magamtól csináltam, miért tettem volna? Ennek semmi értelme, én nem tennék ilyet, biztosan Ő húzott magához. Miután teljesen kiáztam, magamra tekertem a törölközőt és kiszálltam a kabinból. Magamon éreztem az illatát, ugyanis az Ő tusfürdőjét használtam... Felvettem a tiszta alsónemű szettet, majd a ruhákat, amit Jen küldött. Fekete csőnadrág, póló és kardigán, majd egy bordó sálat tettem a nyakamba és végül a belebújtam a cipőmbe. Sminket nem tettem magamra, csak a hajamat fésültem meg. Kimentem, szerencsére már Harry is fel volt öltözve. Jó alaposan végigmért, de semmit sem mondott.
  - A fiúk szóltak, hogy kész a reggeli, gyere menjünk enni. - nyújtotta a kezét, mire én felvontam az egyik szemöldököm. - Oké. - kinyitotta nekem az ajtót, amin ki is mentem, majd vártam, hogy vezessen. Mindenki a konyhában volt. - Jó reggelt! - köszöntötte őket Harry vidáman, én pedig egy morgással.
  - Mi ez a savanyú arc Selena? - kérdezte Louis vigyorogva.
  - Hagyjál. - ültem le az egyik szabad helyre.
  - Egész nap ilyen volt, ne is törődjetek vele. - jelentette ki Harry, mire én egy szúrós tekintettel jutalmaztam.
  - Csak úgy szikrázik köztetek a levegő, történt valami? - kíváncsiskodott Zayn.
  - Nem! - vágtam rá, amin persze elkezdtek nevetni.
  - Mellesleg tudjátok, hogy a média már kora reggel óta a kapuban van? - kérdezte Liam.
  Hát ez egyszerűen csodás, hogy a fenébe fogok kijutni innen észrevétlenül? Sehogy! Ami azt jelenti, hogy már megint ezzel lesz teli a nett és minden más is. Morogva fogyasztottam el a reggelit, a fiúk nem is törődtek velem, ami most kivételesen tetszett, semmi kedvem sem volt hozzájuk. Miután befejeztük, szóltam nekik, hogy én lépek. Harry persze követett mint egy kiskutya, épp menni akartam, mikor meghallottam a nevemet.
  - Selena, Harry várjatok! - megfordultam Simon volt a hátunknál. - Mivel a média a ház előtt van elmondom, hogy mit kell tennetek. - már kezdődik. - Első dolog mosolyogni fogtok és kézenfogva hagyjátok el a házat. Mivel a kocsi ami rád vár a kapu előtt van, Harry ki fog kísérni és mielőtt elváltok meg is fog téged ölelni, te pedig hagyni fogod ezt neki. - nem hiszem el, hát mostantól mindig meg fogják mondani, hogy mit csináljak? Istenem! Sosem bírtam mikor parancsolnak nekem, erre most pontosan ezt csinálják.
  - Jó. - válaszoltam. Az ajtó elé mentem, nagyot sóhajtottam. Harry megfogta a kezem, majd kiléptünk. - Utálom ezt csinálni. - sziszegtem a fogaim között, miközben végig mosolyogtam.
  - Szerintem meg jó móka lesz, nem olyan rossz a barátnőmnek lenni, majd te is meglátod. - vigyorog rám.
  - Kétlem. - már millió kattanást hallottam, kábé ezer képet készítettek rólunk. Már majdnem a kapu előtt vagyunk, nem akarom megölelni.
  - Most pedig meg foglak ölelni. - suttogta. Megállt felém fordult és magához húzott. Fintorogva, de én is átöleltem. - Látod nem is olyan nehéz ez.
  - Ha tudnád, hogy most mire gondolok, akkor hidd el, hogy nem ezt gondolnád. - suttogtam a fülébe. Elengedett.
  - Hamarosan. - mosolygott rám.
  - Hamarosan. - a soha viszont nem látásra. - gondoltam magamban, majd kiléptem a kapun és beszálltam a kocsiba, semmit sem törődve a kérdésekkel.
  

1 megjegyzés:

  1. Ajj, miért csak hétvégén van rész ? Én állandóan olvasnám annyira tetszik :) Nagyon ügyes vagy és csak így tovább <3

    VálaszTörlés