2014. augusztus 14., csütörtök

Epilógus

Sziasztok!
Hát ez a pillanat is eljött. Igazság szerint kicsit szomorú vagyok, mert
meg kell válnom ettől a történettől, de boldog is vagyok, mivel
több időm lesz a többi blogomra. Remélem megértitek a döntésem és
nem ítéltek el miatta. Mint említettem már egyszer lehet, hogy lesz második
évad is, bár azt megmondani, hogy mikor nem tudom. 
Imádtam ezt a blogot írni, annak ellenére is, hogy az elején hatalmas szünet
volt, amit most is nagyon sajnálok. 
Nagyon köszönöm azoknak, akik nyom követték Selena és Harry történetét!
Az olvasókat és a kommenteket a rész alá. Nagyon boldoggá tettek velük!
Kíváncsian várom hosszabb véleményeiteket ehhez a részhez, amibe szeretném,
ha belefoglalnátok az egész történetet nem csak ezt az egy részt.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, ígérem még hallotok rólam!
U.I.: Egy kérdésem még azért akad. Ha egyszer valamikor a jövőben 
nyitnék egy Louisos blogot lennének olvasók? Erre is válaszoljatok
a kommentben!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------------


6 hónappal később

  A turnénak sikeresen vége lett és ezzel az én szerződésem is lejárt. Már nem kell egy párt alkossunk Harry-vel. Aminek örülnöm is kéne, hiszen nem is akartam belemenni, de hát a szerelem sok mindenre képes. Eleinte döcögősen teltek a napok, aztán minden nap elteltével egyre könnyebb lett a közelében lennem. Az álkapcsolatunknak tényleg vége lett, bár szerintem ez már régen nem volt az, de mi úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére is egy pár alkotunk. Hogy miért? Igen egyszerű rá a válasz. Nem tudunk egymás nélkül meglenni. Nehezen viseljük el egymás hiányát. Ha nem vagyunk együtt akkor egy űrt érzek magamnak, ami csak akkor szűnik meg, ha vele beszélek vagy a karjaiba von. Persze nem azt mondom, hogy sosem veszekedtünk, mert az hazugság lenne. Természetes dolog egy kapcsolatban a veszekedés, bár az amit én csináltam már nem annyira. Veszekedtünk és ez nem egy butaság miatt volt, hanem egy cikk miatt, amit eltitkolt előlem, én pedig ezért hazautaztam. Ki akartam szellőztetni a fejem és anya is hiányzott már. Ám, ahogy egyik nap telt a másik után rájöttem, hogy nekem ő kell, hogy nélküle nem élek. Már éppen hívni akartam, hogy sajnálom, hogy leléptem, de nem volt rá szükség, mert megjelent nálunk, én pedig azonnal rohantam hozzá és a karjai közé vetettem magam, azt ismételgetve, hogy sajnálom. Ami tényleg úgy is volt. Nem lett volna szabad kiborulnom egy ilyen hülyeség miatt, bíznom kéne benne, ami eleinte nehezen ment, de mára minden kétség nélkül sikerül. Szeretem és ezt ő is tudja és az érzés kölcsönös. Lehet, hogy nem mondjuk ki minden másodpercben ezt a szót egymásnak, de nem is kell, mert tettekkel közöljük egymással. 
  Nem tudom, hogy mit hoz majd a jövő. Fogalmam sincs, hogy mi lesz mikor én vagy ők mennek turnézni és nem lehetünk együtt?! Elválnak majd az útjaink vagy kibírjuk?! Képesek leszünk túlélni egymás hiányát?! Annyi kérdés, amire még nem tudom a választ, de igazából most nem is nagyon izgat, mivel négy hónap szabadságunk van, ahol max csak fotózásra vagy interjúkra esetleg stúdióba kell mennünk. Nekem szabad turném egy ideig biztosan nem lesz, viszont ha nekik igen akkor majd meglátogatom őket. Természetesen nagyon hiányozni fognak, de ki fogom bírni, ki kell majd bírnom. 
  - Figyelsz te egyáltalán rám? - kerekedik fölém Harry, mire én kicsit megijedek. - Mire gondoltál ennyire? - vigyorog rám.
  - Semmire. - puszilom meg. - Nem fontos. 
  - Nekem minden fontos, ami veled kapcsolatos. - érinti össze az orrainkat.
  - Nekem pedig te vagy a fontos. - bukik ki belőlem, miközben összekulcsolom a kezeim a nyaka körül és magamhoz húzom egy csókra.
  Most semmi sem számit, sem a múlt, sem a jövő, csak a jelen. Ez a pillanat, amit most élünk át együtt. Csak ez a fontos. Tudom, hogy mit érez irántam, hogy ő is, hogy én mit érzek iránta, ami nekem pont elég. 
  - Szeretlek. - suttogja.
  - Tudom, hogy szeretsz. - húzom mosolyra az ajkaim.
  - Erre azt szokták mondani, hogy én is szeretlek drágám, nem pedig azt, hogy tudom. - próbál komoly lenni, én észreveszem az elrejtett mosolyt az ajkán.
  - Pontosan tudod, hogy mennyire szeretlek drágám. - kuncogok fel.
  - Ez már sokkal jobban tetszik. - csókol meg.
  Együtt! Ketten! Szerelmesen! Amíg a sors is így szeretné!

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon sajnálom hogy vége lett ennek a csodás blognak, az egyik kedvencem :) Remélem majd egyszer lesz egy második évada is. Nagyon szerettem minden egyes részt olvasni, köszönjük ezt a csodás befejezést. Remélem még sok ilyen fantasztikus történetet olvashatunk tőled. További jó írást, puszi :*

    VálaszTörlés
  2. Szia! :-)
    Talán az utolso elõtti resznel írhattam neked. Men nagyon tudok semmi ujat mondani cask hogy varni fogom addz esetleges mãsodik evadot. Tovåbbradd is imadni fogom ezt a blogot. a befejezèsrõl csak annyit hogy jobb nem is lehetne!! :-)
    xxxLia

    VálaszTörlés
  3. Szia.
    Elejétől a végéig legyűrtem a sztorit. Az egészről szeretnék most néhány dolgot leírni. A fan fiction blogokat én rendszeresen úgy olvasom, hogy próbálok elvonatkoztatni a szereplőktől, mert nem vagyok pl. egy directoner.
    Ami nagyon bejött: az alapötlet eredeti, én nem találkoztam még ilyennel; a stílusod - kitűnően átadtad Selena karakterét. Harry szemszögei kevésbé voltak élethűek, de ellenkező nemű karaktert mindig nehezebb formálni.
    Amitől falnak mentem: sok a hiba! Az egyetlen szerencséd, hogy annyira jó a sztori, hogy nem ordítottam végig. A hibáid többnyire szerintem abból erednek, hogy sietsz, de ha már kész a történet, akkor nézd át, mert keletkeztek érthetetlen mondatok is.
    Sajnáltam, hogy hamar végét csaptál, simán lehetett volna még húzni (majd talán a következő évad). Amit nem tudtál átadni az Selena titka volt, pedig nagy csattanó lett volna.
    Összességében klassz történet, így tovább. ;)

    VálaszTörlés