15.Miért csinálok a közelében hülyeségeket?

Sziasztok!

Amint ígértem sokkal gyakrabban lesznek új részek. Remélem 

tetszeni fog a mostani. Amint látjátok Selena nem tudja mit akar

vajon mennyi időbe fog neki telni mire rájön?

Szeretném, ha kommentelnétek, hogy tudjam mit gondoltok. 

Sokkal nagyobb örömmel írnám, hiszen tudnám, hogy jó amit csinálok.
Frissítettem a szereplők oldalát!

Remélem tetszeni fog! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------------

  El sem tudom hinni, hogy ennyien képesek voltak hajnalban a reptéren várni minket. Amint kitettük a lábunkat a repülőről sikítozni kezdtek. Általában ez nem szokott idegesíteni, de most, hogy dühös vagyok és nagyon keveset aludtam, majd megőrjít. De ez még nem elég. Harry is szorosan fogja a kezem és közel tart magához. Legszívesebben pofonvágnám, mert nem hiszem el, hogy én másztam rá. Miért tettem volna ezt? Igaz egyszer már megtörtént, de hogy kétszer is elkövessem ugyanazt a hibát az lehetetlen. 

  - Ne duzzogj már. - kuncog a fülembe Harry. - Jól áll neked és hidd el tudnék ellene tenni is, de nem most itt még túl sokan látnak. - suttogja, hogy csak én halljam.

  - Rohadj meg. - lépek a lábára 'véletlenül'. - Bocs, nem akartam. - nézek rá vigyorogva, miután feljajdult, de továbbra is csak mosolyog. - Vagy mégis?

  - Ennek is meglesz a következménye kedvesem. - vigyorog.

  - Ne fenyegess Styles, mert engem sosem fogsz megkapni ezt biztosra veheted. - vágom rá.

  - Lenyugodnátok? - bök meg hátulról Liam. - Lehet, hogy a rajongók nem hallják miket mondtok, de mi tisztán halljuk és elég volt a repülőn hallgatni titeket, meg majd a turné többi részén, nem már most is. - sóhajtja.

  - Jó. - nézek rá. - De akkor mond meg neki, hogy ne taperoljon és ne provokáljon és én meg sem szólalok.

  - Sajnos ezt nem tehetem, hercegnő. - mosolyog Liam. - Mivel úgy viselkedik, mintha a barátod lenne és hát az is. - nem válaszoltam rá csak mérgesen néztem vissza.

  Pár perc elteltével kiszabadultunk a sikítozó rajongók közül és bevetettük magunkat a hatalmas kocsiba, ami ránk várt. 

  - Akkor nézzünk néhány szabály. - szólal meg Simon. - Először is, ti ketten. - mutat ránk, mire én csak a szemem forgatom. - Tudom, hogy nem tetszik Selena, de ez van. Szóval nektek közös szobátok van, mivel egy párt alkottok. Így legalább jobban megismerhetitek egymást és talán végre kijönnétek egymással. Ajánlom, hogy ne marjátok egymást, mert azzal csak magatoknak ártotok. Ha kimegyünk természetesen úgy kell viselkednetek, mint a szerelmesek.

  - Az meglesz. - vigyorog Harry.

  - Hallhass végig, csak utána kommentálj. - néz rá mérgesen Simon. - Remélem nem kell majd folyamatosan elmondanom nektek, hogy mit kell tennetek, ha nem csak kettesben vagyok, bár ki tudja mi lesz még ebből a színjátékból. Szóval nektek közös szobátok van, a többieknek pedig saját. - fejezi be a mondókáját.

  - Tessék? - csattanok fel. - Nekem együtt kell aludnom, ezzel. -  mutatok Harryre. - Nekik pedig saját szobájuk van? Most komolyan Simon. - morgom.

  - Selena, ne feszítsd a húrt, már így is túlmentél a határon. - csattan fel Jen, mire én az út további részében morogva bámulom az előttem ülő két idegesítő személyt, akiknek biztosra veszem, hogy a célja, hogy kikészítsen.

  - A mai napon nincs semmilyen program. - szólal meg Simon, mielőtt még kiszállnánk. - Holnap reggel a fiúknak próbája lesz, meg persze Selenának is, szóval pihenjétek ki magatokat a nagy nap előtt. - csapja össze a kezeit. - Most pedig mindenki kiszállás, majd a szobátokban alvás vagy bajok lesznek. 

  Tíz perc elteltével már a szobánk ajtaja előtt vagyunk és arra várok, hogy Harry kinyissa az ajtónkat. Amint beérünk a szobába első dolgom levágni a cuccaim, majd eldőlni az ágyon, de Harrynek ezt a kellemes pillanatot is sikerül tönkretennie.

  - Remélem tudod, hogy azon az ágyon osztozni fogunk. - vigyorog, miközben közelebb jön hozzám.

  - Nem fogunk, mert én nem alszom veled. - jelentem ki. - Nagy a szoba és a kanapé is elég kényelmesnek tűnik. 

  - Hónapokig a kanapén akarsz majd aludni? - vonja fel a szemöldökét. 

  - Csak, amíg rá nem veszem Jent, hogy kapjak külön szobát. - ülök fel. - Nem akarok egy légkörben lenni veled. - morgom.

  - Talán félsz, hogy elgyengülsz? - néz vigyorogva a szemembe. - Hát persze, hogy attól félsz. Tudod, hogy millió lány lenne most a helyedben, aki az ágyam feléért veszekedne, de te inkább a kanapét választod az én társaságom helyet. 

  - Hát én nem tartozom azok a lányok közzé. - morgom. - Eszem ágába sincs befeküdni az ágyadba. 

  - Csak úgy megjegyzem, hogy már nem egyszer tetted meg. - vigyorog. - És most sem fog eltelni sok idő, míg mellettem kötsz majd ki. - hajol közelebb, mire én ellököm, majd felállok.

  - Azt majd meglátjuk, elég kitartó vagyok. - vonom meg a vállam.

  - Tudok én várni, hiszen tudom, hogy úgyis megadod magad. - nevet.

  - Csak nehogy belefáradj a várakozásba. - vágom rá. - Én nem vagyok a többi lány...

  - Ó, dehogyisnem vagy. - kapja el a derekam, majd maga felé fordít. - Te is közéjük tartozol, csak még nem ismerted el magadnak sem. Talán elfelejtetted, hogy pár napja kin vezetted le a dühöd? - vigyorog.

  - Azonnal engedj el. - sziszegem. - Ne akard, hogy visítozni kezdjek.

  - Nyugodtan, csak a hotelt kelted fel, nem én teszem magam nevetségessé, hanem te. - suttogja a fülembe, mire kiráz a hideg.

  - Akkor egy seggfej vagy! - kiáltok rá. - Engedj el! - folytatom, mit sem törődve azzal, hogy kiket keltek fel. - Most!

  - Mi a francot csináltok? - ront be a szobába Liam. - Megvesztettek?

  - Barátkozunk. - vigyorog rá Harry.

  - Lehetne azt csendesebben? - morogja.

  - Amint elenged, meg sem szólalok. - vágom rá. - Nem fogok vele aludni és ő ezt nem akarja megérteni, ha elenged akkor hagylak titeket aludni, ha nem akkor folytatom a kiabálást.

  - Annyira gyerekesek vagytok. - forgatja a szemét. - Megtennéd, hogy elengeded és hagyod, hogy magától jöjjön rá, hogy az ágy sokkal kényelmesebb? - morogva, de elenged. - Kösz. Ne kelljen még egyszer átjönnöm a mai nap folyamán. - csapja be az ajtót.

  Ezek után nem beszéltünk egymással. Harry elment zuhanyozni, én pedig kihasználtam az alkalmat és gyorsan átöltöztem, csak nem a megszokott pizsamámba, hanem egy toppba és rövidnadrágba, semmi kedvem szép látványt nyújtani neki, bár szerintem ezt is élvezni fogja. Elvettem a párnát az ágyról, majd a szekrényből egy másik plédet és megvetettem az alvá helyem a kanapén. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok jól aludni, de abban is, hogy elérem, hogy külön szobát kapja vagyis nagyon remélem. Minden lámpát eloltottam, már csak a kintről beszűrődő fény szolgált tájékozódást a szobában. Levetettem magam a kanapéra és próbáltam elaludni.

  Mondhatnám, hogy a zuhanyzás hangja ne hagyott elaludni, de hazudnék, hiszen alig hallottam. Bárhogy forgolódtam, nem találtam meg azt a pontot, ahol képes lennék elaludni. A nyakam sajgott, nem is volt elég helyem, de amikor meghallottam, hogy Harry elzárta vizet a hátamra feküdtem, majd alvást színleltem.

  Pár perc elteltével hallottam, ahogy bemászik az ágyába. Mekkora mázlista és közben idióta bunkó is, hiszen melyik fiú képes hagyni egy lányt a kanapén aludni? Hát egy olyan fiú, akinek nincs szíve.

  - Biztosan nem jössz ide? Van még elég hely neked is. - szólalt meg, de én nem válaszoltam, próbáltam nem tudtára adni, hogy fent vagyok. - Hát jó, akkor jó éjt Selena! - nem kellet lássam, hogy tudjam, hogy vigyorog. Egyszer majd úgyis letörlöm róla azt az önelégült vigyorát, abban biztos lehet mindenki.

  Egy órán keresztül bámultam a plafont és próbáltam magam rávenni az alvásra, de nem ment. Megfordult a fejemben, hogy átköltözöm az ágyra, de aztán eszembe jutott, hogy semmi kedvem megadni neki azt az örömöt, hogy ő győzzön.

  Fogalmam sincs, hogy hogyan, de elaludtam. Az egyetlen furcsa dolog az az, hogy mikor felébredtem már nem a kanapén voltam, hanem az ágyban Harry mellett. 

  - Nehogy ordibálni kezdj. - morogja csukott szemekkel.

  - Mond azt, hogy nem álmomban sétáltam ide?! - szólaltam meg.

  - Nem. - vágja rá. - Én cipeltelek át ide, mert nem tudtam tovább hallgatni a morgásod és forgolódásod.

  - Nem akarok veled aludni. - morgom.

  - Ezt most fejezd be. - néz rám álmosan. - Hozzád sem nyúltam és nem is fogok, de nem fogsz a kanapén aludni. Most pedig csukd be a szemeid és aludj. - morogja.

  Mondani ezt nagyon könnyű, de amikor az ember egy olyan személy mellett kéne aludjon, aki mellett képtelen erre nehéz ezen változtatnia. Harry mellett nem lehet aludni, érzem az illatát, ami az ágyból árad. Érzem a teste melegét, még akkor is, ha hozzám sem ér. Érzek valamit, ami hozzá akar repíteni és nagyon nehéz neki ellenállni, mivel én is ott szeretnék lenni, de az eszem megállít. Az oldalamra fordulok, majd bámulni kezdem, miközben alszik.

  - Miért nem alszol? - szólal meg.

  - Nem tudok. - morgom.

  - Miért? Olyan egyszerű, csak hunyd be a szemed. - néz rám.

  - A közeledben nem tudok. - jelentem ki, mire vigyorogni kezd.

  - Akkor miért nem bújsz ide, talán segíthetünk az alvás problémádon. 

  - Soha. - vágom rá. Megvonja a vállát, majd ismét behunyja a szemét. Én pedig mielőtt még gondolkoznék megszólalok. - Ide adnád a kezed? - suttogom.

  A francba! Ez most tényleg kimondtam? Kipattannak a szemei, majd rám emeli őket.

  - Tudod mit, felejtsd el. - hunyom be a szemem.

  Mozgást észlelek mellettem, de nem nyitom ki a szemeim, csak akkor, mikor megérzem Harry meleg és hatalmas kezét az enyémen. A hasán fekszik, arccal felém és mosolyog.

  - Most már aludj. - suttogja, behunyom a szemem és pár pillanat alatt már álomba is merülök.