17.Elegem van magamból...

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog.

Nagyon boldog vagyok a kommentekért, csak bízni tudok benne, hogy 

egyre több és több lesz idővel.

A következő rész nem tudom mikor fog érkezni, mivel van pár

rendelésem, amit még el kell készítenem, de igyekezni fogok vele.

Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------------------------

  Már több, mint öt perce sétálgatunk, kettesben, de még egy szót nem váltottunk. Egy-egy pillanatban Harry kicsit erősebben szorítja a kezem, de gondolom ő ezt egyáltalán nem veszi észre, ugyanis szinte biztosra veszem, hogy azon gondolkozik, amit alig egy fél órája mondtam neki. Amit már azóta ezerszer megbántam. Akkor jó ötletnek tűnt neki elmondani, de most belegondolva már egyáltalán nem tűnik annak. Hiszen ezek után esélyem sincs külön szobát kapni, ami azt jelenti, hogy ismét vele fogok egy ágyban aludni, miután úgymond elmondtam neki, hogy vágyom rá. Csodásan elintéztem magam, ha nem szólaltam volna meg most nem kéne hülyén érezzem magam, de persze képtelen vagyok befogni a szám, így most azzal kell együtt éljek, hogy ő is tudja azt, amit eddig csak én tudtam. 

  Hírtelen megáll, majd egy szó nélkül magam felé fordít. Kérdőn nézek rá, mivel nem értem, hogy ez mire volt jó. Igaz tudom én is, hogy Simon azt akarja elhitetni, hogy együtt vagyunk és ahhoz beszélünk és nevetgélnünk is kéne, meg még sok mást dolgot is csinálni, de ezt most valahogy nem tudom elképzelni.

  - Meg akarlak csókolni. - néz a szemembe.

  - T-tessék? - döbbenek le. Mond azt, hogy ezt nem értettem jól. Ugye nem azt mondta az előbb, hogy meg akar engem csókolni, ugye? 

  - Meg akarlak csókolni. - hajol közelebb, én hátrálni kezdek, de sajnos nem jutok messze mivel a hatalmas kezét a derekamra teszi, majd közelebb húz magához. - Te is akarod. - suttogja, mire megrázom a fejem. - Selena, alig pár perce te magad mondtad ezt. - vigyorog.

  - Hazudtam. - nyögöm ki, ami egyáltalán nem volt olyan meggyőző, mint amennyire szerettem volna. - Harry, ne közelíts. - teszem a kezem a mellkasára. Mivel az utcán vagyunk, ahol más emberek is vannak és semmi kedvem bajba keveredni, nem fogom felpofozni sem kiabálni vele, de ne csinálja ezt itt velem, ne most, nem azok után, amit mondtam neki.

  - Dehogy hazudtál. - nevet fel. - A szíved örült tempóban ver, érzem. - suttogja. - Lehet, hogy te nem akarod magadnak bevallani, de én pontosan érzem, hogy milyen gyors és örülök neki, hogy ezt én váltom ki belőled. - vigyorog. - Gondolom rájöttél, hogy Simon ezek után biztosan nem fog neked külön szobát adni, ami azt jelenti, hogy ma is velem fogsz aludni. - nyelek egyet. - Most pedig megfoglak csókolni, mivel egy pár vagyunk. - suttogja.

  - Mi nem va... - de nem tudom befejezni mivel az ajkai megállítanak benne. Nem hiszem el, hogy tényleg megtette. Döbbenten állok előtte, ő csókol én viszont nem csókolom őt vissza.

  - Csókolj vissza. - morogja az ajkamra. Sok erő kell, de nem fogom megtenni, nem adom meg neki azt az örömöt, bármennyire is szeretném őt visszacsókolni. - Tudom, hogy akarod... - folytatja.

  Tartottam magam, én tényleg tartottam magam, de nem bírom tovább, mikor megéreztem, hogy az alsó ajkamba harap, visszacsókoltam, ami tudom, hogy hiba, amit valószínűleg megbánok, amint ajkaink elválnak, de most nem érdekel. Belemosolygott a csókunkba, mire én meghúztam a haját, jó erősen, hogy tudja, hogy kivel játszadozik.

  - Soha többet ne merd ezt tenni. - vigyorgok rá, hogy senki se lássa, mennyire dühös is vagyok. - Különben nem fog érdekelni, hogy az utcán vagyunk és bárki megláthat felképellek. Megértetted? 

  - Le se tudod tagadni, hogy élvezted. - érinti össze az orrunkat. - Különben meg nem engedném, hogy felpofozz. - vigyorog.

  - Találnák rá módot, hogy megtegyem. - kacsintok, majd eltávolodom tőle és kézenfogva indulok tovább.

  - Nem hiszem. - nevet fel. - De most inkább beszéljünk arról, ami ezelőtt történt. - suttogja, mire engem kiráz a hideg. - Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled. - kuncog.

  - Nem váltasz te semmit sem ki belőlem. - vágom rá.

  - Most figyelmen kívül hagyom azt, hogy hazudsz, mivel másról akarod veled beszélni. - kacsint rám. - Miért nem mondtad nekem ezt előbb? Miért nem mondtad, hogy hiányzom neked? - megtorpanok. Semmi kedvem az utcán beszélni vele erről. - Ne kezd el hisztizni, mivel az utcán vagyunk. - néz rám.

  - Tudom. - morgom. - Mert még én magam sem értem, hogy mi van csak azt tudom, hogy teljesen összezavarsz. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Egyszer távol akarom magam tartani tőled, utána pedig hozzád bújni, ez nem normális és az sem, hogy egy egyik percről a másikra változik.

  - Most mit szeretnél? - állít meg és a szemembe néz.

  - A másodikat. - suttogom, mire ő kuncogni kezd. - Ne nevess már, a francba! - morgom.

  - Ki állít meg benne, hogy megtedd?

  - Én, magam állítom meg magam... ez de hülyén hangzott. - nevetek fel.

  - Igen, hülyén hangzott. - nevet velem. - Látod, most teljesen máshogy viselkedsz és ez az éned sokkal jobban tetszik, bár az is mikor én vagyok az, akin levezeted a feszültséged. - gondolkozik el.

   - Te aztán tudod, hogy rontsd el az ember hangulatát. - morgom, majd tovább megyek, magam után húzva őt. 

  - Figyel. - fordít magával szembe. - Tudom, hogy ez neked sem jó és nekem sem. - kezd bele, mire én csak a szemem forgatom. - De ezen változtathatunk. Te is tudod, hogy mit szeretnél én pedig semmi jónak sem vagyok az elrontója. - vigyorog.

  - Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott mintha egy kurvának mondanád? - szór szikrákat a szemem. - Nem vagyok a kurvád! - csattanok fel. - Nem fogok veled semmit sem csinálni, ami neked és nekem is jó legyen. Tudod ezzel nagyon nem arra haladsz, hogy megbocsájtsak neked, hanem inkább az ellenkező irányba.

  - Nem úgy értettem. - szorítja jobban a kezem, mikor észreveszi, hogy menekülni akarok. - Ne csinálj jelenetet az utcán, mert Simon tényleg megbüntet minket. - sziszegi. - Egy szóval sem mondtam, hogy az vagy. És ezt te magad is tudod, hogy nem úgy értettem. Én is szeretnélek megérinteni és megcsókolni téged, ahogyan te is szeretnéd, hogy ezt tegyem. - hajol közelebb. - De én nem fogok hozzád érni, megvárom míg te teszed ezt meg. - kacsint, majd visszafordul engem is maga után húzva.

  - Azt várhatod. - vágom rá.

  - Hidd el, hogy egy nap sem telik el, mire te fogsz könyörögni, hogy hozzád érjek. - nevet fel. - Én pedig már alig várom, hogy eljöjjön az a pillanat.

  Az út további része csendben telik. Néha-néha magához ölel, csak hogy ne tűnjön olyan furának, az egész, amin én mosolygok, de csak mert muszáj. Ezzel etettem magam, de pontosan tudom, hogy nem azért mosolygok, mert muszáj azt tennem, hanem azért mert élvezem, hogy ezt teszi. Ha tényleg azt hiszi, hogy könyörögni fogok neki, hogy érintsen meg, akkor nagyon téved... én biztosan nem fogok. Ha kibírtam eddig akkor ezek után is bírni fogom.

  - Már azt hittük kinyírtátok egymást. - nevet fel Louis, mikor belépünk a szobába, én pedig azonnal kirántom a kezem az övé közül, majd levetem magam Zayn mellé. 

  - Ahogy látom ez a séta nem segített sokat nektek. - néz rám, majd Harryre Liam.

  - Eltaláltad. - morgom. - Ha ma is vele kell aludnom megölöm. - teszem hozzá halkan, amit csak a mellettem lévő Zayn hallott meg.

  - Nem fogod őt megölni, mivel kedveled. - súgja oda, mire én dühös pillantással jutalmazom.

  - Még van pár óránk a mai napból, nem megyünk el enni valahová? - kérdezi Niall, mire mindenki nevetni kezd és még én is elmosolyodom.

  - Szerintem te akkor is elmennél, ha mi azt mondanánk, hogy nem. - veregeti vállba Liam.

  - Ebben igazad van. - vonja meg a vállát a szöszi. - De azért megkérdem, ki tart velem?

  - Én megyek. - áll fel Zayn.

  - Liam? - kérdi Niall, mire ő is bólint, majd Harryre néz.

  - Én inkább maradok. - dől neki a falnak. - Nem hagyom egyedül a duzzogó hercegnőt. - néz rám, mire én egy párnát kapok a kezembe, majd hozzávágom. - Áuu.

  - Meg ne öljétek egymást. - lép ki Liam is az ajtón.

  - Ha itt maradsz akkor én átmegyek a másik szobába. - állok fel.

  - Attól tőlem még nem szabadulsz meg, mivel megyek utánad. Tudod már nagyon várom, hogy bead a derekad. - suttogja mikor elhaladok mellette.

  Szemforgatva lépek be a szobánkba, végig magamon érezve Harry tekintetét, amivel az agyamra fog menni. Leülök a kanapéra, majd a kezembe veszem a telefonom és felnézek Twitterre, hogy legalább volt értelme a mai napnak. Millió üzenetet kaptam a Harryvel közös képünkhöz. Mindenki azt mondja, hogy mennyire aranyosak vagyunk, néhányan azt kérdezik, hogy akkor most nem mentek szét. Gondolom csalódottak, mivel nem léphetnek a helyembe, bár azt nem tudják, hogy én szívesen adnám át nekik. Aztán ahogy egyre lejebb haladtam megpillantottam egy képet, ami ma készül, miközben csókolózunk.

  - Ezt nem hiszem el. - morogtam az orrom alatt, mire Harry nevetni kezdett, gondolom már ő is látta azt a képet.

  - Nekem tetszik. - néz rám.

  - Nem vagy vicces én legszívesebben levenném onnan, majd megetetném veled.

  - Még hozzá kell szoknom a hangulat változásaidhoz. - sóhajtja.

  - Selena, Harry bent vagytok? - kopogtat az ajtón Simon, majd benyit. - Oké ezt most megoldottátok, de nem szeretnék holnap reggel is valami hasonlóra ébredni. - sóhajtja.

  - Nem fogsz. - mosolyog rám Harry. - Megtanulom kezelni a dührohamait. - mire én ismét hozzávágok egy párnát.

  - Szerintem ez nem tetszett neki. - nevet fel Simon. - Oké semmit sem mondtam. - emeli fel a kezeit, mikor észreveszi, hogy nézek rá. - További jó szórakozást gyerekek, csak meg ne öljétek egymást, azonkívül bármit csinálhattok.

  - Hallottad bármit csinálhatunk. - vigyorgott rám Harry, miután Simon elhagyta a szobánkat.

  - Akkora egy barom vagy. - morgom.

  - Én most semmit sem mondtam. - védekezik. - Te gondoltál rosszra, ez tetszik. - vigyorodik el perverzül.

  Sóhajtva veszek el a pizsim, majd megyek be velük a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után, felöltözve lépek ki a szobába, ahol Harry egy száll alsógatyában ül az ágyon, gondolom arra várva, hogy én kijöjjek, ő pedig bemehessen. 

  - Kész vagy? - kérdi.

  - Még hajat kell szárítanom, de utána igen. - válaszolok.

  - Akkor gondolom nem bánod, ha én közben zuhanyzok. - áll fel, majd vigyorogva belép a fürdőbe.

  - De bánom. - csattanok fel. - Várj még 15 percet és jöhetsz.

  - Az túl sok. - sóhajtja. - Megosztozunk ketten ezen a helyen. - vigyorog, majd letolja magáról a gatyáját, mire én sikoltva a szemem elé kapom a kezem. Hallom, hogy megindítja a vizet, így elveszem, majd mérgesen bemegyek utána.

  - Akkora egy barom vagy. - morgom, miközben elindítom a hajszárítót.

  Alig telik el pár perc, mire Harry megjelenik a hátamnál, a csípője köré csavart törölközőjével. Mögém lép, majd kiveszi a kezemből a fésűt és közelebb hajol a fülemhez. A nyakamon érzem meleg leheletét, amitől bizsergés járja át a testem.

  - Nem akarlak megint én áthozni az ágyra. - suttogja, majd nevetve kimegy a fürdőből.