2014. február 2., vasárnap

7."Mit szólnál ahhoz, ha megismernél mondjuk egy igazi randin?"

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt is, ami jó hosszúra sikerült,
remélem örültök neki. Tudom, hogy hanyagoltam egy ideig a
blogot, de amint mondtam minden erőmmel azon leszek, hogy 
újból beinduljon. Remélem tetszeni fog a rész. 
Ha van kedvetek akkor nézzetek be a legújabb blogomba is!
Babe, you love me? ez is Harry fanficiton, ami remélem szintén
tetszeni fog. Köszönöm a komikat és a 23 rendszeres olvasót, akik
nem hagytak cserben! Jó olvasást!
Puszi Evelyne!

                                                                                                                


  - Úhh, asszem valamit megzavartam - kuncog Louis az ajtóból. Most az egyszer hálát adok neki, hogy ránk tört. Fogalmam sincs mi lett volna, ha nem teszi meg. - Kimenjek? - kérdezi vigyorogva. Harry még mindig felettem van és úgy tesz, mintha egyáltalán nem zavarná őt, hogy valaki bejött.
  - Nem kell - nézz rá. - Miért jöttél Lou?
  - Csak szólni akartam, hogy kész a reggeli, de úgy látom ti más reggelire vártok.
  - Szerintem tévedsz - vágom rá. - Én már nagyon éhes vagyok. - lököm le magamról Harryt, aki morgással válaszol tettemre.
  Kimászok az ágyból és észreveszem, hogy valamin nagyon jól szórakozik Louis. Először nem esett le, hogy mi is lehet az, egészen addig míg végig nem néztem magamon. Természetesen még mindig Harry pólója volt rajtam, ami valljuk be még félreérthetőbbé teszi a helyzetem.
  - Mi történt köztetek miután hazajöttünk? - teszi fel a kérdést Lou, röhögve.
  - Azt én is szeretném tudni - vigyorog Harry.
  - Abbahagynátok a bámulásom - csattanok fel. - Én inkább nem akarom tudni, hogy mekkora idióta is voltam részegen, szóval akadjatok le a témáról. - vágom ki az ajtót, majd be.
  A francba! Mi a fenét tettem én azon a bulin? Annyi furcsa előérzetem van, hogy csak jobban megfájdul a fejem. Bele se akarok gondolni, hogy miket műveltünk... Bár az is lehet, hogy csak túlreagálom és pont azt akarják elérni, hogy összezavarodjak vagy olyat mondjak, amit hallani akarnak. Hát arról lemondhatnak, mert én tuti, hogy nem fogom felhozni a tegnapot. Mire a konyhába érek kicsit lenyugszom, de persze amint végignéznek rajtam ismét dühbe gurulok.
  - Ez csak egy póló, oké? - csattanok fel. - Nem történt köztünk semmi, ne nézzetek így rám.
  - Neked is jó reggelt Sel - mosolyog Liam. - Ahogy látom te se vagy jobb, mint Harry mikor másnapos.
  - Na álljunk meg egy szóra - fordulok felé. - Egy nem vagyok másnapos, kettő ne akarj engem összehasonlítani senkivel sem, leginkább vele nem!
  - Nem kell összehasonlítsunk titeket - nevet fel Zayn. - Épp elégszer láttuk már Hazzt abban az állapotban, amiben most te vagy.
  - Na szálljatok le rólam - veszek ki egy pohár narancslevet a hűtőből, majd kiviharzok a nappaliba.
  Végre egyedül. Tudom, hogy másnaposan kicsit kiborulok, de az már tényleg nagyon idegesítő, amikor egy olyan személyhez hasonlítanak akire egyáltalán nem hasonlítasz. Levágódom a kanapéra és iszogatni kezdem a narancslevet. Azt hiszem kezdek rájönni, hogy mitől is akadtam ki ennyire. Valójában nem az zavar, amit mondanak, hanem amit érzek vagy azt hiszem, hogy kezdek  érezni. Miért érzem azt, hogy ebből a hatalmas utálatból a végére az lesz, hogy megkedvelem vagy akár többet is fogok iránta érezni? Nem akarom, hogy ez megtörténjen, még akkor sem ha tévedtem velük kapcsolatban. Mivel Harry csaj ügyeivel nem tévedtem, sok lányt fektet már meg és én nem szeretnék közéjük tartozni, inkább egy olyan személyre várnák, aki megért engem, aki törődik velem és tudom, hogy az a személy biztosan nem Harry.
  - Miért ülsz itt magadba? - vágódik le mellém Lou.
  - Mert ha bemegyek a konyhába hozzátok, ki fogok készülni - túrok a hajamba.
  - Nem vagyunk annyira rosszak. - bök oldalba. Nem annyira rosszak, ezt most komolyan gondolta? - Na jó vagyunk olyan rosszak, de mi csak hülyéskedésből csináljuk ezt.
  - Aha, de én nem vagyok olyan, akivel lehet hülyéskedni...
  - Szerintem olyan vagy - vonja meg a vállát.
  - Ezt meg, hogy érted? - vonom fel a szemöldököm.
  - Semmire se emlékszel az estéből, nem igaz? - nevet fel.
  - Nem nagyon és az az érzésem, hogy nem is akarok. - sóhajtom.
  - Amennyit én láttam belőled annak semmi köze Harryhez - megkönnyebbültem, hogy ezt mondja. - Te nem olyan lány vagy, mint amilyennek mutatod magad. Nem vagy undok és morgós sem, hanem egy nagyon aranyos és kedves lány, aki elrejti ezt az énjét, hogy ne érje bántódás.
  - Én nem rejtem el önmagam - vágok közbe.
  - Sel, tegnap este nevettél a vicceinken, velünk szórakoztál. Tudom, hogy nem emlékszel rá, mivel be voltál csípve, de így volt és látszott rajtad, hogy jól érzed magad velünk.
  - Az csak a piáért volt - mondom nyugodtan.
  - Nem tudom, hogy neked már mondta-e valaki, de nekem már sokan mondták, hogy a pia hatására mindig önmagad vagy, csak egy kicsit lazább.
  - Lou hagyjuk ezt - sóhajtom. - Mindjárt szétmegy a fejem, semmi kedvem ezen gondolkozni. Azt el tudom képzelni, hogy jól éreztem magam veletek, de semmi több...
  - Ahogy akarod, mi a konyhában leszünk. - áll fel és hagy magamra.

***

  A szobámba ülve még mindig azon gondolkozom, hogy lehet igaza van Louisnak és megkedveltem őket? Hogy nem olyanok amilyennek elképzeltem és már nem is bánom annyira, hogy velük kell töltsem a nap nagy részét? Nem tudom, ha igaza is van akkor sem fogok örülni neki, hogy beleráncigáltak egy állkapcsolatba. 
  Úgy jöttem el tőlük, hogy nem is szóltam nekik. De biztos vagyok benne, hogy észrevették... Jen rögtön azzal fogadott, hogy milyen jó úton halad a nézettségem, de valahogy ez most nem dobott fel egy cseppet sem. Örülök, hogy nőtt, de nem így kellett volna megtörténjen, hanem miattam, nem Harry miatt. A gondolataimból a telefonom szakított ki.
  - Haló - szóltam bele anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki az.
  - Mi ez a hang Sel, ennyire nem hiányoztam neked - szólal meg a vonal másik végén a barátnőm, mire nekem felcsillan a szemem.
  - Demi! - kiáltok bele. - Ne beszélj butaságokat, nagyon hiányoztál, csak most elég sok a zűr - sóhajtom.
  - Hallottam pár dologról, de mi lenne ha ezt személyesen beszélnénk meg? 
  - Visszajöttél? - kérdezem. - De nem úgy volt, hogy csak egy hét múlva jössz?
  - Volt, de úgy gondoltam, hogy megleplek. - már most jobb kedvem lett, hogy tudom, hogy a barátnőm hazajött és ő majd segíteni fog nekem a döntésben és minden másban is. - Otthon vagy?
  - Igen - válaszolom.
  - Akkor átmegyek, tíz perc és találkozunk.
  Mosolyogva ülök fel az ágyamon és lépek a tükröm elé, mert nem szeretném úgy fogadni a barátnőmet, hogy úgy nézek ki mint egy élőhalott. A hajamat megfésültem, majd magamra kaptam valami normálisabb cuccot, mint egy fekete hosszú póló. Amint kész lettem, már csengettek is. Kirohantam a szobámból, majd le a lépcsőn és egyenesen a barátnőm nyakába ugrottam.
  - Annyira hiányoztál - öleltem magamhoz.
  - Te is nekem.
  Miután eltávolodtam tőle, végigmértem. Tudom, hogy mennyire szereti változtatni a hajának a színét. Most sem lepett meg, hogy új színe van. Amikor utoljára találkoztunk még csak a végé volt rózsaszín, most pedig az egész haja az. Eleinte furcsának tartottam, hogy ilyen gyakran váltogatja a színét, de már megbarátkoztam vele és egy csepet sem zavar, amíg ő boldog. Teljesen fekete szerelésben állt előttem, de mint mindig most is csodálatosan nézett ki.
  - Világosabb a hajad - jegyzi meg.
  - Igen - mosolygok rá - meguntam a sötétet. Te pedig rózsaszín lettél - nevetek. - Nagyon jól áll.
  - Kezdem azt hinni, hogy ráveszlek a rosszra - nevetve követ a szobámba. - De most ne erről beszéljünk inkább mesélj, hogy bírod?
  - Voltam már jobban is - ülök le az ágyra, majd ö is helyet foglal mellette. - Utálom, hogy olyat kell eljátszanom amit nem is érzek. Én nem szeretem az ilyen játékokat...
  - Tudom kicsim, de nincs mit tenned - fogja meg a kezem. - Jent gondolom nem igazán érdekli, hogy te mit is szeretnél.
  - Eltaláltad - sóhajtom. - Szerintem az sem érdekelnél, ha megölném magam csak, hogy neki megkönnyítsem az életét.
  - Ne beszélj butaságokat. Sosem engedném, hogy kárt tegyél magadban.
  - Igen tudom, de nem bírom érted? Nem bírom, egyszerűen nem megy.
  - Elmeséled? - bólintottam.
  - Igazából nem is az a bajom, hogy összeraktak valakivel, hiszen azt naponta megteszik... hanem az, hogy pont vele. Miért pont Harryvel kellett összehozniuk? Annyi sztár van még a világon, miért pont ő? Sosem bírtam, igazából a bandát sem, de rá kellett, hogy jöjjek nem is a többiekkel van bajom hanem vele, csakis vele. - tudom, hogy neki mindent elmondhatok, hogy benne megbízhatok. - Rámenős, minden lányt kihasznál és persze nem törődik azzal, hogy utána mi lesz velük... én nem akarok közéjük tartozni... de leginkább az kezd megrémiszteni, amit érezni kezdek.
  - Mit érzel?
  - Úgy érzem, hogyha ez a kapcsolat nem fog megszűnni akkor meg fogom kedvelni és azt nagyon nem szeretném, nem akarom, hogy közöm legyen hozzá - de amint ezt kimondom, már nevetni is kezdek. - Miket beszélek, hiszen már közöm van hozzá... megcsókolt, mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk.
  - Tudom, hogy nehéz, de tudod kell, hogy rám mindig számíthatsz én mindig itt leszek neked, bármi is történjen.
  - Tudom és köszönöm - ölelem meg. - De most mesélj milyen volt a turné?
  Demi imádja a rajongóit és ezt nagyon szeretem benne, mindent megtenne értük akárcsak én. Ha tehetné akkor az összes szabadidejét velük tölthetné, bármit megtenne értünk. Sokan imádják őt és nem csak azért mert gyönyörű hangja van, hanem mert segítőkész és igaz barát. Nem szállt el a hírtelen jött hírnévtől, önmaga maradt, ami nem sok sztárról mondható el. Azt mondta, hogy a turnéja csodálatos volt és sajnálja, hogy én nem lehettem vele. De azt megígérte, hogy a következőn együtt leszünk, mint mindig a telefon most is a legjobbkor szólalt meg. 
  - Sajnálom Sel, de be kell mennem a stúdióba, de ígérem, hogy később még benézek vagy ha szeretnéd akkor tarthatnánk egy csajok napot is.
  - Az nagyon jó lenne - indulok utána.
  - Vigyázz magadra és kitartás, tudom, hogy képes vagy túlvészelni ezt az egészet - ölel magához.
  - Ha te bíztatsz akkor biztosan menni fog - mosolygok.
  Kinyitottam az ajtót neki, de amikor megláttam, hogy ki áll a küszöbön bárcsak ne tettem volna. Harry állt előttem és rám mosolygott. Nagyot nyeltem, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra, majd Demire néztem, aki bíztató pillantásokat küldött felém. 
  - Később találkozunk Sel - mosolygott. - Szia Harry.
  - Demi - engedi ki a barátnőmet, majd becsukja az ajtót és belép a házba. - Szia Selena.
  - Mit akarsz Harry? - kérdezem tőle meg sem fordulva.
  - Hé - kapja el a kezem és fordít magával szembe - miért tűntél úgy el?
  - Dolgom volt, nem kell neked beszámolja, hogy mikor hová megyek.
  - Aggódtam érted és a fiúk is. - sóhajtja.
  - Nem kell - húzom el a kezem - amint látod semmi bajom, távozhatsz is.
  - Mi bajod van?
  - Te vagy a bajom - fordulok felé. - Elegem van abból, hogy nem kaphatok tőled levegőt, mindenhol ott vagy szállj már le rólam végre.
  - Te is tudod, hogy nem tehetem. - lép közelebb. - Nem akarom, hogy azért legyél velem, mert kényszerítenek rá. Mit szólnál ahhoz, ha megismernél mondjuk egy igazi randin?

5 megjegyzés:

  1. Ismét imádom. Ahogy bele tudsz merülni az egészbe. Úgy gondolkodsz mint ő. :)

    VálaszTörlés
  2. áá nagyon tetszik <33 mikor jön a kövii?? nagyon várom

    VálaszTörlés
  3. Kíváncsi vagyok hogy mit fog rá válaszolni Sel. Nagyon izgalmas részeket írsz..Várom a következő részt

    VálaszTörlés
  4. Juj de nagyon jo lett *.*
    Tetszik a blogod...Izgalmasak a reszek is ;-)))
    Csak igy tovabb :-DDD

    VálaszTörlés