Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok az új részre, de
remélem megérte. Próbáltam minnél jobban leírni, bár nem tudom
mennyire sikerült, de ezt majd a véleményeitekből leszűröm. Remélem
tetszeni fog. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
-----------------------------------------------------------
Tudom, hogy ezt holnapra biztosan megbánom, de ebben a pillanatban ez most egy csepet sem érdekel. Teszek arra, amit a jó kislány énem mond, mert most nem ő uralkodik felettem. Elvesztette a hatalmát és helyette a rossz kislány énem, vette át az uralmat. Ilyenkor mindenki rengeteg hibát követ el. Józanon sosem tennék, ehhez hasonlót, de a pia mindenkiből előhozza a vad énjét, ami benne van minden mókában, amiben igazából sosem lenne benne. Számít az, hogy mi lesz holnap, ha a ma estét élvezhetem, ha ma este azt tehetem, amit már rég megszerettem volna tenni, csak valami mindig megállított? Vonzódom hozzá, ezt még a vak is látja. Ha csak a közelemben van, már forrni kezd a vérem. Néha észre sem veszem, hogy őt bámulom, amíg nem látom azt az önelégült mosolyát az arcán. Nem akarom leállítani, nem lenne hozzá elég erőm, hiszen akkor nem csak neki hazudnék, hanem magamnak is, abban, hogy mit szeretnék.
Az egyik kezében erősen fogja a derekam, a másikkal a hajamat marja, de a csókot egy másodpercre sem szakítja meg. Én pedig egyik kezemmel az ő haját húzogatom, míg a másikkal a nyakánál fogva közel tartom magamhoz. A hasamon érzem egyre növekvő férfiasságát, aminek következtében a szájában nyögök, de ezzel csak azt érem el, hogy egyre közelebb húzzon magához, ha az még egyáltalán lehetséges.
- Tűnjünk el innen. - motyogja a számba, mire én aprót bólintok. Még egy utolsó puszit nyom az ajkamra, majd megragadja a kezem és vezetni kezd az izzadó testek között a kijárat felé.
A taxiban ülve, Harry szorosan magához húz közben pedig mocskosabb és mocskosabb dolgokat suttog a fülembe, minek hatására én kuncogni kezdek. Láttam a tükörben a taxis képét, aki csak a szemét forgatja és közben egyre gyorsabban megy.
- A francba! - mordul fel Harry, mikor bevág egy hatalmas féket. - Ne nyírjon ki minket. - morogja.
- Akkor bírják ki, míg a szállodához érünk. - vágja rá, mire Harry bólint egyet.
A liftben, már alig bírta visszafogni magát. Éreztem a köztünk lévő szikrákat, amikor a kis hely miatt egyre erősebbek lettek. Amint kiléptünk rohant is az ajtó felé, amit egyből kinyitott, majd berántott magával együtt engem is és kulcsra zárta. A hátam az ajtónak volt támasztva, ő pedig szorosan előttem állt és mélyen a szemeimbe nézett. Nem tudom, hogy ez a sötétségnek köszönhető, de a szemei már nem zölden ragyogtak, hanem majdnem feketén, amitől kirázott a hideg.
- Csináltál már valaha ilyet? - kérdezte suttogva. A leheletét éreztem a nyakamon, amitől felforrt a vérem, megráztam a fejem. Képtelen voltam kinyögni bármit is, túlságosan elvarázsolt. Na meg a tudat, hogy most mire készülök megrémített. Vigyorogva távolodott el tőlem, majd a szemembe nézve megszólalt. - Vigyázni fogok rád. - morogta.
Nem tartottam attól, hogy így lesz, hiszen tudtam, hogy vigyázni fog rám. Ahhoz képest, hogy mi volt közöttünk az elmúlt napokban, hetekben most mégis megadom neki, azt amit annyira szeretne. Nem tudom, hogy miért teszem, de megteszem, ugyanis akarom. Mindennél jobban akarom ebben a percben, a következményekkel, pedig ráérek, majd holnap törődni.
Kicsit eltávolodik, majd kibújik a cipőjéből és a zoknijából, végül pedig a pólójából is. Én még mindig az ajtónak dőlve állok, fogalmam sincs, hogy mit kéne csináljak. Mar csak a fekete nadrágja van rajta, míg én teljesen fel vagyok öltözve, kivéve a cipőm, mivel azt már lerúgtam a lábamról. Lassan felém közelít, majd végighúzza a kezét, az arcomon, mire én behunyom a szemem és felsóhajtok.
- Van róla fogalmad, hogy mit teszel velem? - kérdezi rekedt hangján. Közel hajol hozzám, amíg az orraink össze nem érnek. Vágyom a csókja, de nem adja meg, csak vigyorogva néz rám, én pedig egyre szaporábban veszem a levegőt.
- Csókolj már meg. - lihegem, ő pedig abban a pillanatban teljesíti a kérésem. Szorosan hozzám simulok, ő pedig átkarol. Az egyik keze a hajamba a siklik, a másikkal pedig végigsimít a gerincemen, majd a derekamon és végül a fenekemen áll meg, amit kicsit megszorít. Belemosolyog a csókunkba, reakciómat látva.
Ismét az ajtó és a teste közé szorít, majd a kezei lassan levándorolnak a toppom aljához és húzni kezdik felfelé. Amint meleg és puha kezei megérintik a bőröm érzem, hogy lángol a helye. Miért váltja ki ezt belőlem? Harry elszakad az ajkamtól, majd puszikkal halmozza el az államat, majd egyre lejjebb haladva a nyakamat, amit már nem csak csókolgat, hanem gyengéden szívni is kezd. Észre sem veszem, de már a toppom a fejemen áthúzva kerül le rólam, majd a földön a landol. Kipirulva állok előtte, de a sötétnek köszönhetően nem látja, aminek most hálát adok. Megfogja egyik kezemet, majd kicsit eltávolodik velem és a halványan beszűrődő fények között végigmér, majd megnyalva az alsó ajkát, megpörget és hátulról átkarolja a derekam. Szorosan a felsőtestéhez simul a hátam. Érzem forró bőrét az enyémen.
- Érzed mit teszel velem? - nyomja hozzám a csípőjét. - Látod mennyire akarlak?! - suttogja a fülembe, majd gyorsan maga felé fordít és letámadja az ajkam.
Kábultan omlok a karjaiba. Érzem, hogy mozogni kezdünk, majd a térdhajlatomnál megérzem az ágy szélét, amire gyengéden lelök. Kinyitom, az eddig csukva tartott szemeim, mire azzal szembesülök, hogy vigyorogva mér végig.
- Gyönyörű. - morogja. Lehajol, majd lassan lehúzza rólam a szoknyámat, így már csak alsóneműben fekszem az ágyon. Pár másodperc múlva ő is fölém magasodik, de már csak boxer van rajta, amitől nekem nyelnem kell egyet.
Érzem a férfiasságát nekem nyomodni a vékony anyagon keresztül, mire felnyögök, amit ő csak egy önelégült mosollyal díjaz, majd lecsap a nyakamra és szép lassan halad lefelé. A kezét a hátam alá csúsztatja, majd kicsit megemel és egy kattanással már ki is kapcsolta a melltartóm. Érzem, ahogy szép lassan lehúzza mindkét vállamon a pántot, majd eldobja a szoba másik végébe. Csillogó szemeivel mér végig, én pedig gondolkozás nélkül kapom magam elé a kezeim.
- Nem-nem. - rázza meg a fejét, majd szép lassan visszahelyezi magam mellé őket. - Ne rejtsd el magad előlem, nincs mit rejtegetned. Gyönyörű vagy. - suttogja, majd lehajol és megcsókol. Az egyik kezével mellettem támaszkodik a másikkal, pedig megfogja a mellem, mire én hangosabban kezdek zihálni. - Shh. - suttogja a számra.
Miután megunta a melleim kényeztetését, lejjebb halad és a hasam kezdi csókolgatni, mire én fészkelődni kezdek alatta, de ő lefog. Már a bugyim szélénél jár, mire én ledermedek, de lassan fújom levegőt mikor eltávolodik tőlem és a szemembe néz, majd a belső combom kezdi csókolgatni. Ó te jó ég, úgy érzem, mintha az egész testem lángolna és ezt ő éri el, csakis ő. A mutató ujját a bugyim szélébe illeszti, mire én azonnal a keze után kapok.
- Nyugalom. - néz le rám, majd szép lassan elveszi onnan a kezem és folytatja a cselekedetét, én pedig szorosan összezárom a szemem. Nem akarom, hogy így lásson én nem tudom ezt elviselni. Lángolok, az egész testem lángol, most pedig még az utolsó biztonságot nyújtó ruhadarabomtól is megszabadít. Akarom én egyáltalán ezt? - kérdem magamtól ezt. - Lazulj el. - leheli az ajkamra. - Nem foglak bántani. - suttogja. Mély levegőt veszek, majd kicsit feljebb emelem a fejem és megcsókolom őt. Szükségem van erre, hogy elterelje a figyelmem arról, hogy meztelenül fekszem alatta, miközben már rajta sincs szinte semmi. - Most pedig megmutatok neked egy teljesen másik világot. - morogja, majd még egy apró csókot lehel a számra és eltávolodik róla. Egyre feszültebb leszek.
Harry túl csendben van, így kinyitom a szemem és észreveszem, hogy egy csillogó zacskót tart a kezében. Óvszer. - ismeri fel rögtön az agyam. Visszaeresztem a fejem, majd ismét behunyom a szemeim, nem akarom látni, hogy mit csinál. Már ígyis elég kínosan érzem magam, hogy így lát...
Ismét fölém kerekedik, mire én résnyire nyitom a szemeim és bámulok a övéibe. Csillognak, tele vannak vonzódással és vággyal. Érzem, őt ott, de nem csinál semmit, mintha azt várná, hogy rábólintsak a dologra, amit vonakodva, de megteszek. Felhúzza a két lábam, majd mellém támaszkodik a kezeire. Nem ereszti rám magát, de így is pontosan érzem a testéből áradó hőt.
- Biztos vagy benne? - kérdezi, mire én ismét bólintok. - Mond ki hallanom kell. - suttogja.
- Igen. - motyogom halkan, mire ő bólint, majd belém ereszti magát, mire én felsikítok.
Nem mozdul, hagyja, hogy megszokjam az érzést és a méretét, közben pedig figyelem elterelés képen lágy csókokkal hinti meg a nyakam minden egyes pontját.
- Mozogni fogok, baby. - morogja a nyakamba.
Lassan mozog ki-be, mire én nyögdécselni kezdek alatt, belőle is halk sóhajtok tőrnek fel. A kisebb fájdalom helyét, hamarosan a gyönyör helye veszi át, ő pedig gyorsít a tempón. Basszus, mi a fenét csinálok én mégis? - kapok észhez. A fejem kezd kitisztul, bár még mindig érzem az alkohol hatását, de már nem olyan erős. Holnap fogok rájönni, hogy most követtem el életem legnagyobb hibáját, de már túl késő változtatni rajta.
Mindketten szaporán vesszük a levegőt. Egy olyan érzés megy végig a testemen, mint még eddig soha. Az egész testem remeg, majd hírtelen a hátam ívbe feszül, mire belőlem kitörik egy sikítás és abban a pillanatban megértem, hogy mi történt. Ő történt velem, megadta nekem azt, amit eddig még sosem senki és csodás volt. A csúcsra értem, amit csak neki köszönhetek, pár lökés után, ő is csatlakozik hozzám, majd rám ereszti a testét, de nem teljesen. Mindketten nehezen vesszük a levegőt, de pár másodperc múlva már csillapodik, így lassan kihúzódik belőlem, majd mellém fekszik és leveszi magáról az óvszert, amit összekötöz, majd kidobja az ágy mellett lévő szemetesbe.
A hátamon fekszem és próbálom feldolgozni, ami az előbb történt. Tényleg megtettem? Tényleg odaadtam neki azt, amit eddig valaki olyannak őriztem, akit szeretek? Akkor egy hülye vagyok. Kicsordul egy könnycsepp, majd a többiek is követik őt. Harry az könyökére emelkedik, majd felém néz és aggódóan tekint.
- Mi a baj? - törli le a könnyem. - Sel, jól vagy? - kérdi, de én csak megrázom a fejem és oldalra fordulok.
Hülye vagyok! Akkora egy hülye vagyok. Megadtam neki azt, amit megígértem, hogy sosem kap meg erre tessék... Természetesen nem veszi az adást, közel húzódik hozzám, majd a nyakamon érzem a leheletét.
- Fájdalmat okoztam neked? - kérdi, mire én megrázom a fejem. - Akkor mi a baj?
- Semmi. - nyögöm ki. - Kérlek hagyj békén. - motyogom szorosan lehunyva a szemem.
- Azt már nem. - húz közel magához, mire belőlem kitör a sírás. Mennyire igazam volt azzal, hogy eléri, hogy összetörjek és most meg is kapta. - Hé. - puszil a nyakamba. - Nyugodj meg, nincs semmi baj. - próbálkozik, de ezzel csak azt éri el, hogy jobban eluralkodjon rajtam a sírás. - Kérlek ne sírj. - suttogja.
- Sosem lett volna szabad ennek megtörténnie. - szipogom. - Soha.
- Ennyire rossz volt? - kérdi zavartan. - Selena kérlek beszélj.
- Nem. - fordulok meg és az aggódó zöld szempárba nézek. - Egyáltalán nem volt rossz és pont ez a baj. Az a baj, hogy élveztem, pedig ennek sosem lett volna szabad megtörténnie. Sosem... - sírok fel. Az arcomhoz érinti a kezét, majd letörli vele a könnyeim.
- Ne beszélj butaságot. - suttogja. - Ez volt életem legjobb estéje, miatta. - néz mélyen a szemembe, mire én szorosan összeszorítom őket. A hátára fordul, engem pedig magával húz, így ráesem. - Aludjunk, holnap pedig mindent megbeszélünk.
- Kérlek engedj el. - motyogom.
- Nem csináltál semmi rosszat, ne érezd magad rosszul a semmiért. - puszil a hajamba. - Most pedig aludj, később mindent megbeszélünk.
Igenis hülyeséget csináltam! Nagy hülyeséget, de tudom, hogy nem sikerülne rávennem, hogy elengedjen, így hallgatok rá és én is megpróbálok elaludni a holnapi nap, lesz életem egyik legnehezebbje.
.jpg)