2014. július 15., kedd

18.Hát akkor játszunk...

Sziasztok!
Sajnálom a késést, de egyszerűen nem tudtam, hogyan folytassam.
Már kitaláltam, így megírtam a következő részt, ami kicsit rövid lett,
de csak azért mivel a többit a következőbe tervezem, ami ígérem, hogy sokkal
hosszabb és izgalmasabb lesz.
 Kíváncsi vagyok a véleményeitekre és arra is, hogy ti mit képzeltek el a 
következő részben?! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------


  Nem akartam neki megadni azt az örömöt, hogy ismét ő hozzon át az ágyba, így inkább befeküdtem magamtól mellé, ami kuncogást váltott ki belőle. Annyira szerettem volna neki megmondani, hogy tűnjön el az életemből, hogy soha többet ne lássam őt, de valamiért nem tudtam ezt tudtára adni.
  Haragszom magamra, hogy a közelében gyenge vagyok. Senki közelében sem lehetek gyenge, de legfőbbképpen nem az övébe. Senki sem látott gyengének, de valamiért úgy érzem, hogy ő hamarosan el fogja érni, hogy sírjak, hogy megtörjek, amit nem szeretnék, ami szeretném, ha nem lenne az életem része.
  Harry számomra olyan, mint egy eltiltott 'játék'. Hiszen a gyerekeknél is így van, valamit megtiltanak nekik, annál inkább akarják azt. Hát ez velem sincs másképpen. Csak itt én magam tiltom meg, mivel mások azt szeretnék, hogy 'játszak' vele. Hiába tudod, hogy csalódás fog érni és fájni fog valamiért mégis úgy érzed, hogy vonzódsz hozzá, hogy nem számít mi fog történni, de te ki akarod próbálni azt a valamit, még akkor is, ha csak fájdalom ér majd miatta.
  Utálom ezt az érzést, utálom, hogy nem tudom távol tartani magam tőle, pedig mennyire szeretném. De ez a hülye játék, ami közöttünk van nem engedi meg nekem, hogy messze legyek tőle. Ahová ő megy, oda megyek én is vagy éppen fordítva.
  Tegnap nagy nehezen elmentem a próbára, mivel Jen elráncigált. Semmi kedvem nem volt hozzá. Megfogadtam, hogy nem fogok énekelni, hogy nem teljesítem a szabályukat, de amint a kezembe kaptam a mikrofont, nem bírtam ki, hogy ne énekeljek. Egyszerűen nem tudtam megtenni. Ugyanis az életem az éneklés és a táncolás, nélkülük én senki se vagyok. Én voltam az első próbáló, ami azt jelenti, hogy a fiúk végighallgatták a számaimat, ami mind vagyis majdnem mind szerelmes szám volt.
  Magamon éreztem Harry tekintetét. Éreztem, hogy végig engem néz. Próbáltam nem törődni vele, de amikor feljött a színpadra miközben én a Love will remembert énekeltem megakadtam a szövegben. Szerencsémre Simon azonnal leszedte mellőlem.
  Az én próbám után az övék jött, de szerencsémre nekem nem kellett őket végighallgatni, így elmentem inni egy kávét, majd beültem az egyik szobába és vártam, hogy vége legyen.
  Ma este a koncert nagyon nagy siker volt. Rengetegen voltak, akik mind velem együtt énekeltek, majd később a fiúkkal is. Ahhoz képest, hogy eleinte még tiltakoztam az előénekes szerepért, bár még most sem vagyok oda érte, élveztem. Jó volt újra énekelni, még ha ez nem is két órás koncert volt, mint általában, hanem csak egy. Utánam a fiúk következtek egy jó hosszú előadással, aminek sajnos én is a részese lettem, pedig nem állt szándékomban. Harry felhívott a színpadra és a Little Thingst úgy énekelte végig, hogy a szemembe néz, amire persze a közönség visítozni kezdett, én pedig azt éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben. Semmi sincs közöttünk, mégis mindenki azt hiszi, hogy mi vagyunk a legboldogabb szerelmes pár a világon.
  - Te teljesen megvesztél? - kiáltom el magam, mikor beértek ők is az öltözőbe.
  - Semmi rosszat nem csináltam. - emeli fel a kezeit.
  - Igen? - állok elébe és nézek dühösen a szemébe. - Neked az semmi, hogy felhívtál a kicseszett színpadra, hogy nekem énekeld az egyik szerelmes számotokat? - csattanok fel. - Tényleg ekkor barom vagy, hogy képes vagy még ennél jobban is megalázni... nem elég, hogy előénekes vagyok, még fel is... - de nem tudtam befejezni, mivel Harry gondolt egyet, majd megcsókolt. 
  A többiek 'úúú'-zni kezdtek, gondolom azt hitték, hogy ezzel minden meg van oldva. Hát nem én nem csókoltam őt vissza, inkább ficánkoltam, mint egy partra vetett hal, hogy elengedjen, de sajnos nem jött össze. De amint a csókunk véget ért, a kezem erősen csattant az arcán.
  - Soha! Többet! Ne! Merd! Ezt! Tenni! - mondtam dühösen minden egyes szóra hangsúlyt téve.
  Meg sem vártam a válaszát, vagy a többiek reakcióját, Kirohantam, egyenesen az én öltözőmbe, majd magamra zártam az ajtót. Hogy lehet valaki ekkora paraszt? Szerelmes pároknál lehet, hogy ez működik, de mi nem vagyunk azok, nálam ez sosem fog működni. De ami még ennél is jobb, hogy ma este nekem is el kell mennem bulizni ahová semmi kedvem sincs menni, de muszáj mivel ez is rám lett erőszakolva, hogy vigyázzak Harryre, nehogy megcsaljon. Csak azt nem értem, hogy csalhatna meg, mikor együtt sem vagyunk. De ha már nekem is ott kell lennem akkor kiteszek magamért és elérem, hogy mindenki engem nézzen.
  Füstös szemeket varázsoltam magamnak, a hajam pedig maradt göndörön, ahogy a koncerten is volt. Átvettem a ruhám, ami nem volt más mint egy fekete átlátszó topp, ami alól kijátszódott a fekete melltartóm, amivel pontosan tudom, hogy Harry ki fog készülni, majd egy mini fehér szoknyát és végül a lábaimat egy bakancsba bújtattam. 
  - Sel indulunk, kész vagy? - kopogtatott Jen az ajtón.
  - Már megyek is. - válaszoltam. 

***

  Azt az arcot, amit Harry vágott mikor észrevett, soha az életben nem fogom tudni elfelejteni. Úgy nézett rám mint aki a szemével is fel tudna falni. Lehet, hogy nem kellett volna örülnöm ennek, mégis megtettem, mivel ez azt jelenti, hogy sikerülni fog a tervem, miszerint ma éjszaka az agyára fogok menni.
  - Én a helyedben nem téveszteném szem elől a csajod, Styles. - súgta oda Zayn, Harrynek. Én pedig kihasználva az alkalmat, hogy nem engem néz, bevetettem magam a tömegbe. 
  Ma játszadozni akarok vele, ki akarom készíteni, ami csak úgy fog sikerülni, ha már nem leszek józan. Ő már annyit játszadozott velem, most úgy érzem itt az idő, hogy visszaadjam neki. Leültem a pulthoz, majd intettem a csaposnak.
  - Mit adhatok, szépségem? - mosolygott rám.
  - Mit ajánlsz nekem? - hajoltam hozzá közelebb. - Biztos vagyok benne, hogy sikerül meglepned valamivel. - bólintott, majd ügyködni kezdett a pult túloldalán. 
  - Tessék. - rakott elém, egy kék színben pompázó koktélt. Isteni íze volt, igazából nem sikerült felfedeznem, hogy mit rejt, de nem is érdekelt.
  - Köszi. - mosolygok rá, majd lehúzom a megmarad részét is az italomnak.
  Amióta itt ülök, egy pasi le sem veszi rólam a szemét. Csak két székel ült arrébb tőlem, de valamiért úgy érzem, hogy nem sok kell neki, hogy végül mellém kerüljön, amiben nem is tévedtem, mivel amint felálltak ő már át is ült mellém és vigyorogva nézett rám.
  - Meghívhatlak egy italra? - kérdezte mély hangján.
  - Persze. - vágtam rá.
  - Két wiskeyt. - intett a csaposnak.
  Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy izzadt testek között táncolok egy ismeretlen pasival, de egyáltalán nem zavart, sőt még élveztem is. Ám nem sokáig tudtam élvezni ugyanis égeti pillantást éreztem a hátam közepén. Tehát észrevett. Közelebb húzódtam az ismeretlenhez, hogy tovább húzzam az agyát Harrynek, aminek meg is lett a következménye.
  - Ő az én csajom, haver. - morogta, majd elkapta a kezem és magához húzott, mire én vigyorogni kezdtem.
  - Bocs, de nem vagyok a csajod. - nézek fel rá.
  - Szerintem ő nem így gondolja. - vágja rá az ismeretlen.
  - Húzz el szépen innen mielőtt még megbánnád. - csattan fel Harry. - Hogy a francba képzelted azt, hogy csak úgy meglépsz közülünk? - morogja a fülembe, miután a hapsi elment.
  - Szórakozni jöttem ide, nem veletek lógni. - vágom rá.
  - De te az én csajom vagy, így nem táncolhatsz mással rajtam kívül. - néz rám zöld szemeivel.
  - Azzal táncolok akivel akarok. - vágom rá.
  - Hát akkor táncoljunk. - húz közel magához. Tudom, hogy ez nem jó ötlet, de sajnos a pia már átvette rajtam az uralmat és nem tudok neki ellenállni, így belemegyek. Hatalmas kezeit a derekamra helyezi, én pedig átkulcsolom az enyémeket a nyaka körül. - Eszméletlenül szexi vagy ebben a ruhában. - morogja a fülembe, mire én kuncogni kezdek. Nyertem! - Ebben a ruhában senkinek sem szabad téged látni, rajtam kívül. - csókol a nyakamba, én pedig felsóhajtok. A francba is ezt nem így terveztem, ha ezt így folytatja az ellenkezőjét érem el annak, amit szerettem volna, bár kétlem, hogy abbahagyná.
  - Harry... - motyogom, de semmi értelme, mivel most már nem csak csókolgat, hanem szívni is kezdte a bőrömet. - A francba. - morgom.
  Eltávolodik a nyakamtól, majd lecsap az ajkamra. Megállíthattam volna, de nem tettem, aminek csak az a hülye pia az oka. A csípőjét az enyémnek tolta, mire én belenyögtem a csókunkba. Beletúrtam a hajába, majd meghúztam azt. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amiből én rájöttem, hogyha nem állítom le akkor már nem fog sikerülni. De itt az a kérdés, hogy leakarom-e állítani?!

2 megjegyzés:

  1. Aztaa :D Kezdenek beindulni az események. Ismét remek rész lett, nagyon tetszik. Imádom a Selena és Harry párost ;) Kíváncsian várom a folytatást és hogy meddig jutnak el :*

    VálaszTörlés
  2. Oh my Godness! *-* Ez a rész fantasztikus, PERFECT, AWSOME, INCREDIBLE, és még száz ilyen szó. Imádtam, imádtam, és imádtam. Nagyon tetszett ez a rész, és nekem ez az eddigi kedvenc részem. Mindegyik részt eddig imádtam, de nekem ez nagyon de nagyon tetszett. Izgatottan várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés